Gömblakók

Fülszöveg

Jódal Rózsa Gömblakók című - a megszokott prózaformától eltérő - regénye a Fórum Könyvkiadó 1986. évi regénypályázatára futott be, s a kiadó most bocsátja az olvasók elé. Fekete J. József, a regénypályázat zsűrijének tagja a következő szavakkal ajánlja figyelmünkbe ezt a munkát:
Széles körű és súlyos gondolati tartalmak hordozója, és ami még fontosabb, jelenünk aktualitásában gyökerezik. Megjelenése a "Legjelenebb" regényünkké avatja, sőt egy kicsit mintha a jövő felé is kacsintana a szöveg.
... tabló ez a regény, az elkeseredett, elesett, megtört sorsok tablója. Mély, pszichológiai búvárkodás az emberiesség határeseteiben, számtalan változatban és végletben. A "gömblakó", egy születésétől fogva immunitáshiányban szenvedő gyermek nem csupán a családtagjait, hanem közvetlen környezetét is polarizálja. Véget nem érő nézeteltérések sorozata alakul ki a vérbajos családból származó, magát ivásnak adó anya és az apa között, akik kínlódásukban önmagukkal is meghasonulnak. Gyermekükben először sajnálatra méltó teremtményt látnak, majd elhidegülnek tőle, végül megpróbálnak bizniszt csinálni belőle, közben kivetkeznek emberi mivoltukból. A gyereklány ápolónő..., a "gömblakó" gondozója, ifjúságát, életét adja a gyermekért, gondozottjáért. Az orvosprofesszor Nobel-díjat lát benne, s ennek megszerzése érdekében ő is kivetkezik emberi mivoltából. Hasonló, súlyos megrázkódtatásokon és elferdüléseken mennek keresztül a történet többi szereplői is. Ádám pedig, a gömblakó, csak ül kényszerű börtönében, és mindent érez, lát, hall... mindent tud, és élni akar. Mint a többi ember, mint a többi, normális ember. Csakhogy, mire kiszabadul gömbjéből, már nem "normális" emberek veszik körül, hanem desperáltak, megtörtek, deformáltak. Vissza