A pszichoanalízis fejlődése

Fülszöveg

John Gedo A pszichoanalízis fejlődésében - ez a18. könyve - azt vállalta, hogy szisztematikusan áttanulmányozva a közelmúlt (pontosabban: az 1973 és 1998 között megjelent) legjobb pszichoanalitikus munkákat (témánkat, irányzatonként 3-5 kötetet), ennek alapjén vonja meg a pszichoanalítikus tudás korszerű mérlegét.
Egy káprázatosan átfogó mű született, amely sorra veszi a mai vezető pszichoanalitikus iskolákat. A hatvan megjelent kötetre terjedő kritikai álláspontjára az alábbiak jellemzőek:
1) következetes elkötelezettje a pszichoanalízis természettudományos felfogásának;
2) a mentális működésekben bizonyos, a központi idegrendszer felépítésének megfelelő hierarchikus elrendezés található;
3) egy érvényes pszichoanalitikus elméletben az önszerveződés fogalmának központi szerepet kell betöltenie;
4) az analitikus kezelés iránya a viselkedésminták javítása, a hiányok betöltése;
5) A kezelésben szükséges egy, az értelmezésen túlmutató technikai algoritmus;
6) megállapítható, hogy az adaptáció szempontjából a mentális tartalmak másodlagosak; a mentális feldolgozás (vagyis a lelki működések biológiája) számít.
A szerzőre jellemző kristálytiszta logika, a tudományos világban elért státusából fakadó kompromisszum nélküliség olyan nyílt, szókimondó értékelést eredményez, amely rendkívül hasznos eligazodást biztosít mind a szakma művelőinek, mind a művelt érdeklődőknek.
Vissza