A csata arca

Előszó

Ez a könyv 1976-ban jelent meg először, s azóta angolul, németül és franciául többször is kiadták. A szerző, John Keegen akkoriban a sandhursti brit katonai akadémia középkorú hadtörténettanára volt, és A csata arca az első, s talán máig legfontosabb munkája. Az évtizedes tanári tapasztalat és a gyakorló katonákkal töltött sok idő nagyon sajátos gondolatokat sugallt szerzőnknek. Az kezdte komolyan érdekelni, hogy a közkatonák és a csapattisztek mit és hogyan tesznek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és vezérek háborújára összpontosította figyelmét. Utóbb a Maszk A parancsnoklás álarca című könyvében megírta azt is, hogyan lehet embereket hadba és hadban vezetni, ám először az izgatta, mit élnek át a vezetettek.
Keegan anélkül, hogy egyszer is leírná ezt a szót, a materializmust vezeti be a hadviselés mint emberi tevékenység elemzésébe. Nem a dialektikus, történelmi, vulgár stb. KGST-VSZ-féle ideologikus dogmarendszert, hanem az anyagi világ realitásainak józan paraszti ésszel végzett következetes vizsgálatát. Az Aquila kiadó furcsa hiányt pótol most, amikor ezt az időközben klasszikussá vált munkát a magyar olvasó kezébe adja. Végtére mi akkor szocialistának nevezett országok voltunk a materialista történelemszemlélet letéteményesei, s íme egy brit imperialista tudós vitte diadalra ezt a realista, materialista hadtörténetírói megközelítést. Mert még mielőtt felcsendül a szokásos magyaros fitymáló kórus, sietek leszögezni, hogy John Keegan mára a szakma egyik világhírű nagy öregje, aki további könyvek sorsával teljesítette ki azt, amit A csata arcával elkezdett, s eredeti gondolkodásmódjával a nyugat-európai katonák és történészek két nemzedékét tanította a roppantul történelemtudatos katonai mesterség szabályaira. Reméljük, a magyar olvasó is megszereti ezt az egyéni ízű hadtörténetet. Vissza

Fülszöveg

A világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. A csata arca 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténet-tanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal - köztük a második világháborút csapattisztként megjárt, és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel - töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.
Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amelyik a visszatekintés bölcsességével - és az íróasztal biztonságos fedezékéből - az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, "a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó szánalmas ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfia, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában. Vissza