Kitaszítottak III/1. (töredék)

Előszó

Törvénybe fordított gonoszság
A sötét gondolkodás, a téveszme a leghatékonyabban úgy tud működni, ha kénye-kedvére törvényt teremt, s ezzel mintegy „hivatalossá44 teszi az embertelenséget. így történt ez a hideg precizitással kitervelt holokauszt idején, így a „munka-táboroknak44 álcázott bolsevik büntetőtelepeken, s ezt a sorsot élték meg rendeletben hitelesítve kitaszított családok sokezrei, 1950-53 között. Az ÁVO pincéiben ott pusztult megvádlottak azonban határozat nélkül is halálra lehetett kínozni. A szenvedések, a kiszolgáltatottságnak kétség kívül voltak ( s vannak a világon még ma is) fokozatai. Kinek mit szánt a tébolyában könyörtelen bukott angyal - jobb szárnyával sújtotta-e halálra áldozatát, fajta szerint, vagy éppen osztály-helyzete miatt bal szárnyával vert másokat véresre... Az erőszak (többnyire ostobasággal, de néha penge-ésszel párosulva) váltott álarccal dolgozik; de ugyanaz az Isten - és ember - ellenes hatalmasság rejtezik az ilyen-olyan, mindig nyájasra pingált,széles vigyorú maszk alatt. Szinte csak szerencse kérdése (én kegyelemnek nevezem) ha valaki a mögöttünk hagyott bemocskolt századból megpróbáltatás nélkül léphetett át a harmadik évezredbe. Remélhetjük: soha többé nem lesz rendszer a kegyetlenségből; de ha elfelejtjük, vagy csak felületesen őrizzük meg elődeink fájdalmát, ha nem táljuk fel őszinte részletességgel a történteket, kockáztatjuk a jövőt is. Aki nem érzi, hogy tartozunk a múltnak, az csak átsuhan a képlékeny jelenen és nincs joga követelni a jövőtől. S éppen ezért adósak vagyunk történelmünk egyik fekete fejezetével a kitelepítések személyi és családi tragédiájával. Mindenkinek a maga szenvedése a legsúlyosabb, s a közvetlenül vele és szeretteivel megesett igazságtalanság tűnik a legnagyobbnak. Emberi dolog ez, s nem tesz közömbössé másokkal, más indokból elkövetett szörnyűségekkel szemben. De semmit sem szabad elföldelni, elbagatellizálni! Akikről ez a könyv szól, akik ebben a fontos könyvben megszólalnak - azoktól a mindennapi életüket vették el, egyik napról a másikra... Empátia és részvét ébred bennünk a politikai szférán felül, az erkölcsi szférában is érintetté válunk lelkünkben. Családok, gyermekek száműzetése az otthonukból, javaiktól, hivatásuktól, emlékeiktől megfosztva, majd állati körülmények között összezárva, keserves robotra szorítva... Vajon az olvasó kibírta volna-e? S el tudjuk-e képzelni, hogy amikor évek után kegyesen visszatérhettek egykori életükbe - a semmit találták, s évtizedekig tengődhettek megbélyegezve? Az ember sorsa egy tollvonáson múlhat, ha az erő nem párosul igazsággal, ha az igazság tetszés szerint átszínezhető. Vissza