Virágvasárnap alkonyán

Fülszöveg

"Nappalra fekete lovat adj
hogy kitessék a fehér fényben
És fehér legyen a ló
ha ránkszakad a fekete éjjel

ha a gyeplőt elejteném
a fekete akkor is haladjon
Ha álmodozva elkószálnék
a fehér az úton marasszon..."
(A lovas imája)

Jókai Anna Kossuth-díjas író új kötetében az elmúlt tíz-tizenkét esztendőben, és a legfrissebb jelenben született apokrifek, versimák, imaversek találhatók. Szokatlan jelenség ez a kötet, nem csak azért, mert műfaji újdonságot hordoz és mai költészetünkben egyedülálló vállalkozás. A magyar lírában hagyományos, viaskodó „istenes költészethez" képest mély hitbeli harmóniát tükröz, ugyanakkor a prózaíró társadalomkritikai látásmódja és a költő mélyről fakadó érzelmi telítettsége egyesül benne. Képisége egyszerű és kifejező, szimbólumrendszere könnyen feloldható, a szenvedélyes hangvételből és a megszólalás személyes bátorságából fakad ereje.
De a dalszerű egyszerűség mellett a képversformákat, a kísérletező költészet bonyolultabb eszközeit is megtaláljuk a gyűjteményben, ha az tűnik célravezetőbbnek a költő számára gondolatai kibontásához.
Jelen kötetünk jókai Anna lírájának eddigi legteljesebb gyűjteménye, amely az elmúlt években kultuszverssé lett Ima Magyarországért című mű mellett magában foglalja a forradalom félévszázados jubileumára született, nagysikerű Krónikásének 1956-2006 című többszólamú, oratórikus költeményt is. Vissza