Jókai élete és művei

Előszó

E könyvnek nem célja az, hogy történeti kritikával irott életrajza legyen Jókainak.
Jókai történelmi alak, s a történelmi alakokról hű képet csak akkor alkothatunk, ha bizonyos időbeli távolságból tekintjük őket. a közel multban elhunyt emberekről történelmet irni nem szokás, nem is lehet, tiltja az irodalmi ethika. Ma, pár hónappal a halála után, elég, ha bemutatjuk Jókait olyannak, a minőnek azok ismerték, a kik között élt, a kik szerették s a kiket ő is szeretett.
Hogy ez szükséges-e? Igen Jókai emlékezetét folyton ébren kell tartani. S addig is, mig sok idő multával rávilágithat Jókai alakjára a történelem fényszóró fáklyája, szerény mécsest gyujtunk emlékezetének, a melynek halvány fényénél, ha nem is ismerhetjük meg Jókai irói és emberi egyéniségének minden vonását, de látjuk legalább a körvonalait, s alakjának nagyságát.
Föl fog tünni az olvasónak, hogy maga a szerző aránylag keveset beszél, s emlitett forrásaival szemben kevés kritikát gyakorol. Mindkét dolognak egyszerü a magyarázata. Szerencse a magyar irodalomra nézve, hogy Jókairól ugy ő maga, valamint több rokona, barátja és ismerőse tömérdek följegyzést hagyott hátra az utókornak. E rengeteg anyagot még senki sem hordta össze, s az anyag nem is férne el egypár kötetbe. Az értékes följegyzésekből azonban azokat, melyek Jókai való egyéniségének föltüntetéséhez szükségesek, kénytelen volt a szerző fölhasználni, s fölhasználta azokat eredeti formájukban, a közvetetlenség kedveért, hogy annál üdébb legyen az a kép, a melyet Jókairól e könyv rajzol. Jókai önéletrajzi adataival szemben pedig a különben igen könnyü kritika hiányát megmagyarázza az, hogy ma, a mikor az egész magyar nemzet szeretete Jókai iránt még nagyon élénk, Jókai önéletirásait izről-izre szétszedni és a kutatónak mikroskópjával vizsgálni, nagyon kegyeletlen dolog volna. Jókai sohasem birta fékezni fantáziáját, s akaratlanul és öntudatlanul akkor is regényt irt, a mikor való történetet akart irni. Ez azonban végre is mellékes dolog. a közönségé csak az iró Jókai, - Jókai a magánember csak önmagáé és még legfölebb a családjáé volt. Vissza