Előszó
Részlet a könyvből
Háromszáz hordó ezüst
Volt a mult század elején egy gazdag földesúr a temesi bánságban.
A magyar nyelvben csak akkor használjuk az «egy» szót, a mikor az számot fejez ki....
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből
Háromszáz hordó ezüst
Volt a mult század elején egy gazdag földesúr a temesi bánságban.
A magyar nyelvben csak akkor használjuk az «egy» szót, a mikor az számot fejez ki. Csak «egy» és nem több. Itt épen az az eset fordult elő. Csak ez az egy gazdag földbirtokos volt az egész nagy kerületben, és nem több. Botsinkay Gáspárnak hitták.
Mert abban az időben a mostani «magyar Kanahán» csak az ínségnek és a nyomorúságnak volt hazája.
Kilenczszáz falu állt üresen a bánság területén. (Az összeírás az olyan falut, a melyikben «két» ház lakva van, már a lakottak közé sorozza.) Azoknak egy része le is volt égetve s porig rombolva; de olyan is sok volt, a hol még álltak a falak, zöld nyirokkal bevonva, s meg voltak a tetők, vihartól felborzolva; csak a széltől csapkodott ajtók, ablaktáblák, a viharban nyikorgó kútgémek hirdették, hogy senki sincsen odahaza. A lakosság el lett hajtva, vagy elfutott, talán még visszajönnek; - ha ők nem, a fiaik, vagy az unokáik.
Azután jött egy-egy árvíz, a mi százával söpörte el még azokat a helységeket is, a mikben lakott valaki. A törökök elrontottak minden vízgátat, töltést, a mi a folyamokat korlátozta, egy mocsárrá változtatták az egész tartományt. A Temes folyam akkoriban egy tavat képezett, olyant, mint a Fertő, abból folyott ki.
Vissza 
