Jókai Mór élete és kora I-II.

Előszó

Részlet a kötetből:

AZ ELŐDÖK

Fölöslegesnek kell tartani az életrajzírók eljárását, hogy a rajzolandó személytől olyan messzire eltávoznak, amilyen messze csak lehet, ahonnan az illetőt meglátni lehetetlen. Elmélyednek a megelőző századokba s hosszú ismertetéseket hoznak le az illető vélt vagy állítólagos őseiről, dédanyákról és dédapákról, fölemlítvén olyan tulajdonaikat, amelyek többé-kevésbé hasonlítani látszanak a leírandó dédunokához. Ha vitéz volt az illető, kikeresik családjából a katonaviselt alakokat, ha költő volt, előrángatják eleinek tollforgató hajlamát, vagy legalább ábrándos lelkületét, mintha az emberi nagysághoz, mint a csász. kir. kamarássághoz, ősi előzmények és próbák volnának szükségesek. És minthogy minden embernek sok dédapja és dédanyja volt, mindent találnak, amit keresnek, elhallgatván azt, ami elütő és felemlítvén mindazt, ami némileg hasonlítható és felhasználható és ezzel a témáról a divatos, modern ismeretek körébe tolakodó atavizmus malmára hajtják a vizet. De ha nincsenek ilyen dokumentumok, e krónikások gyakran megelégszenek egy kis együgyűséggel is. Nagy apparátussal tárgyalja Deák egyik életírója a Deák-címerben lévő írótoll jelentőségét, mintha el akarná velünk hitetni, hogy azért adta egy régi király, mert az ország majdan megszületendő bölcsének vele kell egy napon megírnia a híres 1861-iki feliratot.
Mindamellett meg kell említenünk, hogy a Jókay név a XVI-ik században bukkan fel, legelőször Bars megyében. Egyszerű kurtanemesek, molnármesterek viselik, kik a kanyargó Zsitván őrölgetnek vagy kis kúriájukból csekély birtokukat és a Jókahegyen fekvő szőlőiket művelik. Mindössze egy-két érdektelen pöreset tanúsítja a sárga levéltári papirosokon létezésüket, de hogy egy család lettek volna a később Komárom megyében felbukkanó ásvai Jókay-családdal, ők a »szivanyó« Jókayak, arra nincs bizonyíték. Vissza