Hétköznapok

Előszó

Részlet a kötetből:

NÉPÜNNEP.

Mintegy húsz éve lehet, - nem tudom, szerdán volt-e vagy szombaton, - elég az hozzá, hogy nagypéntek napja volt. A nap, szokása szerint, jókorán reggel fölkelt s megkezdte betanult pályafutását az égen; a verebek fölébredtek s elkezdtek dicsérni az asztagokat, melyekben számukra kész kalászok teremnek; a verebek fölébreszték a gazdasszonyokat, a gazdasszonyok fölébreszték a cselédeket, és a gazdákat fölébreszté a szomjúság. Ezen körülménynek köszönheti a nagy kiterjedésű K... városa - köszöni is azóta naponta - azon esetet, hogy a napnak azon szakaszában, mely egy classicus régiségű diák példabeszéd szavaiként, a múzsákba annyira szerelmes, minden rendű és rangú lakosai, talpon és fejjel az ég felé állanak; - a gazdák, miután a kerek kalapot a szegről leakasztván, abba saját fejőket beleültették, s ekként e mai napra rótt öltözködés kívánalmainak eleget tettek vala: indulnak szokott napi foglalatosságaik után, megtudandók, hol árulják legolcsóbban a vizet, azon vizet tudniillik, melylyel bizonyos emberbarátok, kiket a közvélemény csaplárosoknak nevez, a bor kártékony hatású erejét törekednek megszelídíteni. A diákok előkotorják az ágy alul könyveikét, a beléjök hajtogatott füleknél fogva azokban kikeresvén a délelőtti leczkét, szorgalmasan faragják a padokat, vagy legyeket fogdossanak s egyéb ilyépületes foglalatosságokban gyakorolják túlömlengő, ifju erejöket. A görög kalmár elkezd fel s alá sétálni három lépés hosszú üres boltjában. - A Zrínyiből kergetik haza a vendégeket. Az öreg harang pedig az öreg toronyban a város minden rendü és rangú lakosainak személyválogatás nélkül tudtára adja, hogy - hét az óra. Vissza