Elveszett hajlék

Fülszöveg

A történelem förgetege ugyancsak megpörgette a litván népet az 1941-43-as években. Alighogy viszaállították a szovjetrendszert Litvániában, a hitleri fasizmus - megint villámháborús győzelemben reménykedve - lerohanta a balti köztársaságot. Sokan megtántorodtak, és a háromfelé vezető elágazásnál vagy az együttműködés mocsarába süppedő, de egyelőre a legkényelmesebbnek látszó ösvényre kanyarodtak, vagy a sehová se vivő középútra léptek; a legvilágosabban látók és a legmerészebbek a legmeredekebbet: az ellenállás útját választották.
Avyzius szélesen hömpölygő epikája egyetlen litván kisvárosnak és környékének jellegzetes alakjait vonultatja fel, az ő sorsukkal, viselkedésükkel példázza egész társadalmi osztályok és rétegek magatartását, jó vagy rossz végzetét. A nácik lakájává szegődött, mégis a független Litvánia illúzióját kergető Adomas, a rendőrfőnök megpróbál ugyan két széken ülni, de a pad alá esik: az erkölcsi mocsárba, majd a szellemi megsemmisülés szélére - a bolondokházába kerül.
A humanista Gediminas, a történelemtanár és költő hosszú-hosszú szenvedés után, a fasiszta pokol bugyrainak megjártával döbben rá, hogy "vétkesek közt cinkos, aki néma".
Csak Marius, a partizán tudja kezdettől fogva, melyik út vezet el nemzetének boldogulásához: a harc vállalása, hogy - bár iszonyú áldozatok árán - a többi testvérnép közösségében végre a litván is nyugtot jelent.
Még sok-sok egyéni, egyszersmind típusnak is szánt figura népesíti be az 1976-ban Lenin-díjjal kitüntett, a Szovjetunió népeinek összetartozását bizonyító alkotást. Vissza