Előszó
Tisztelt Olvasóink!
Joó Rudolf 1946. november 28-án Miskolcon született, ebben az évben töltötte volna be 60. életévét. Életpályáját Ady Endre verssorával foglalhatjuk össze méltóan: „Valaki az Értől indul el / S befut a szent, nagy Óceánba." Igen, a miskolci Berzeviczy Gergely Közgazdasági Technikum kereskedelmi tagozatán érettségizett diákból magyar és külföldi egyetemeket végzett, tudományos fokozattal rendelkező kisebbség-kutató, majd államférfi és az UNESCO kutatási igazgatója lett. Válogatott írásaiból vett szemelvényekkel emlékezünk egykori feledhetetlen tanár kollégánkra Joó Rudolfra.
Mi jellemezte őt, mint tudományos kutatót? Érzékenység az olyan témák iránt, amelyeknek időszerűsége nem múlik, s ilyen téma a kisebbségek helyzete. Ezen a területen tapasztalhatjuk, hogy a történelmi, gazdasági, jogi, valamint politikai aszimmetriák bonyolult helyzeteket, konfliktusokat idéznek elő napjainkban is. Egy földrajzi határ az emberben sokféle belső határt is emel. A történelem szemléletes példákkal illusztrál: kitelepítés, elidegenedés, átnevelés, megfosztás, megtorlás, népirtás. „Ha egy adott nemzetiséghez tartozó személyeket fizikailag megsemmisítenek, erőszakosan kitelepítenek, velük szemben diszkriminációt alkalmaznak a továbbtanulásban, a munkavállalásban, a politikai életben, akkor ezeknek a személyeknek nemcsak kisebbségi jogait, hanem általános emberi és politikai szabadságjogait is megsértik." - írta és összefoglalóan úgy vélte: „Népeket gázkamrában és iskolapadban is el lehet pusztítani... " Tudta, hogy csak az emelkedett többségi kultúra képes a kisebbségeket egyenlővé tenni. Azok a válaszok, amelyeket a kisebbségi lét ad, fontos részei a történelemnek.
Az etnikum nem csupán egy bensővé vált népélet, a csoportra rázáródó kultúra, hanem teremtő erő. Az önaktivitás, a produktivitás a kisebbség számára döntő mozzanatok. Nem volt híve az éles elhatárolásoknak, az át nem léphető demarkációs vonalaknak és egyáltalán a geometria rideg önkényére épülő társadalmiságnak. Elhatárolódását megszorításaival is jelezte, olyanokkal, mint: „a szó eredeti értelmében", a „valódi nemzet-köziség", a „valódi demokrácia". A „valódi", fontos kifejezése szótárának, mert mindig valóságértelmezést végzett.
Vissza 
