Galád Kandúr és Fecske kisasszony

Előszó

1948-ban írtam Galád Kandúr és Fecske kisasszony szerelmi történetét Párizsban, ahol akkoriban éltem a feleségemmel és a fiammal, Joáo Jorgéva. Születésnapi ajándékként készült az éppen e3gyéves Jaáo Jorgénak, hogy majd egy nap elolvassa. A gyerek holmija között elkallódott a szövet, és Joáo csak 1976-ban szerzett tudomást róla, amikor egyszer a régi dolgok között turkált, és ráakadt.
Sosem gondoltam rá, hogy kiadjam. De Joáo Jorge odaadta Carybének, hogy olvassa el, és a bahiai mester, kedvtelésből meg barátságból, olyan gyönyörű illusztrációkat készített a gépelt oldalakhoz, hogy mindenki csodájára járt. Így hát nem zárkózhattam el többé a sokak által kért kiadástól: ha a szöveg nem is éri meg a fáradtságot, Carybé akvarelljei minden bizonnyal felbecsülhetetlen értékűek.
Abban a formában hozom nyilvánosságra, ahogy annak idején, közel harminc éve Párizsban leírtam. Ha hozzányúlnék, teljesen át kéne dolgoznom, s ezáltal egyetlen értéke szenvedne csorbát: az, hogy pusztán az írás öröme miatt írtam, úgy, hogy nem kellett tekintettel lennem se közönségre, se kiadóra. Vissza

Fülszöveg

Körös-körül Tavasz volt, olyan, amilyet a költő megálmodik. Galád
Kandúr szeretett volna valami szépet mondani Fecske kisasszonynak.
Leült a földre, megpödörte a bajszát, aztán csak annyit kérdezett:
- Hát te miért nem menekültél el a többiekkel?
- Még hogy én? Hogy én elmeneküljek? Nem félek én tőled. A
többiek mind gyávák. Te nem tudsz megfogni engem, szárnyad sincs,
hogy repülhetnél. Csak egy buta kandúr vagy, akinek a butaságánál
még a csúnyasága is nagyobb. Pedig borzasztó csúnya vagy...
- Én csúnya?
Gálád Kandúr elnevette magát, de ijesztő volt a nevetése, mint
azoké, akik már elszoktak tőle, hogy nevessenek. A legbátrabb fák is
beleremegtek. Még az óriási Brazil Fa is.
Ezzel a kissé ostoba párbeszéddel kezdődött Gálád Kandúr és
Fecske kisasszony története.
Ez a szomorú, mégis bájos történet, egy macska és egy fecske be
nem teljesülhető szerelméről szóló mese, annak idején nem a nagyközönségnek készült. Jorge Amado, a világhírű brazil író, 1948-ban,
Párizsban írta fia, Joáo Jorge egyéves születésnapjára ajándékul. Első
kiadására is csak sokkal később, 1976-ban került sor, amikor a neves
bahíai festőművész barát, Carybé akvarelljeivel díszítette könyvet,
amely mély élettapasztalata, ellenállhatatlan humora, költői nyelvezete, és a szöveg világához közel álló, kedves illusztrációi miatt is méltán sorolható a modern meseirodalom legszebb, nem csak a gyerekek, de a felnőttek érdeklődésére, szeretetére is számot tartó művei, Saint-Exupery Kishercege vagy Milne Micimackója közé. Vissza