Jorge Calvo

Előszó

1949 nyarán, a budapesti VIT felejthetetlen napjaiban, sokan talákoztak, sokan szorítottak kezet egy középtermetű, barna, mindig mosolygó argentin ifjúval: Jorge Calvóval. Felkereste üzemeink ifjúmunkásait, járt a dolgozó parasztfiatalok között, mélyen lélekzett a szabadság éltető levegőjéből. Jegyzetfüzetei sorra megteltek, minden érdekelte, igyekezett mindent mennél jobban megismerni. >Ezeket a tapaztalatokat felhasználjuk majd, amikor a mi Argentinánkat építjük!< - mondta s szavai szinte szállóigévé váltak az argentin küldöttség tagjai között.
Ott volt a Hősök-terén a nagy eskü pillanatában, amelybe az ő hangja is belecsendült. - Hívek maradunk a béke nagy ügyéhez - hangzottak ajkáról a szavak és alig egy évvel később életével pecsételte meg esküjét. Amikor hazaérkezett Argentinába, a Kommunista Ifjúsági Szövetség főtitkáraként, később pedig pártmunkásként dolgozott, s egy pillanatra sem lankadt a nagy küzdelemben. Sokszor beszélt a fiataloknak a VIT-ről, a közös harcról, az új élet országairól.
1950 augusztus 4-én a quilmesi pártszervezet helyiségében a békeharc soronkövetkező feladatairól, az atombomba eltiltását követelő alírások gyűjtéséről tárgyaltak, amikor a hatóságok hallgatólagos jóváhagyásával fasiszta banditák törtek az ülés részvevőire. Jorge egy pillanatig sem habozott, puszta kézzel szállt szembe a géppisztolyos gyilkosokkal. Példáját elvtársai is követték, s visszakergették a fasisztákat, de Jorge Calvo már nem érhette meg ezt a győzelmet. Fiatal életét kioltották a banditák golyói... Vissza