A gazdasági fejlődés elmélete

Fülszöveg

Az osztrák születésű Joseph A. Schumpeter (1883-1950) a XX. század egyik legjelentősebb polgári közgazdásza. A közgazdaságtan, a gazdaságtörténet, a statisztika, a szociológia stb. kérdéseiben egyaránt otthonos, enciklopédikus műveltségű tudós fő műve, A gazdasági fejlődés elmélete megjelenésekor - 1911-ben - szinte teljesen egyedülállónak számított, s tegyük hozzá, nem alaptalanul.
A neoklasszikus elmélet képviselői közül Schumpeter az egyetlen, aki kialakítja a tőkés fejlődés önálló - igaz, a marxinál jóval szűkebb, következtetéseiben azzal többnyire szemben álló, de kiindulásában kétségtelenül vele azonos gyökerű - elméletét. A stacioner gazdaság, a fiktív egyensúlyi állapot leírása a gondolati kiindulópont ahhoz a kérdés-feltevéshez, hogy mi az a gazdaságon belüli erő, amely a rendszert fejlődésre készteti, továbbá hogyan megy végbe ez a fejlődés. A válasz Schumpeter gondolatvilágának kulcsszavai - az innováció és a vállalkozó - adják meg. Elméletében a gazdasági fejlődés alapja az új kombinációk (új javak, új termelési és kereskedelmi eljárások, új piacok, új beszerzési források, stb.) megvalósítása, a gazdaság új utakra terelése pedig a vállalkozók funkciója.
Igaz, a gazdasági fejlődés elméletének kidolgozása a polgári közgazdaságtanban később más úton indult el. A csupán a makroökonómiai összefüggéseket vizsgáló és néhány mennyiségi változás leírására törekvő növekedési modellek rövid életű virágkora azonban bebizonyította, hogy szükség van az intézményes feltételek és a fejlődés mikroökonómiai jellemzőinek a vizsgálatára is, aminek épp Schumpeter volt az egyik úttörője. A technikai változást, az innováció és a vállalatnagyság összefüggéseit, vagy az iparszerűvé vált kutatási-fejlesztési tevékenység nagyüzemi alkalmazásának lehetőségeit kutató modern elméletek ma már elképzelhetetlenek az általa felállított hipotézisek nélkül. Innovációs elméletének másik oldala pedig - azaz a vállalkozói mentalitás szociológiai és pszichológiai összetevőinek a vizsgálata - a gazdaságtörténet egy új ága, a vállalkozástörténet előtt nyitotta meg az utat.
Bauer Tamás színvonalas fordítása és Madarász Aladár hozzáértő, Schumpeter egész tudományos teljesítményét szintetizáló bevezető tanulmánya segíti az olvasót e ma már klasszikusnak számító és több területen egy emberöltő távlatából is elevenen ható mű megismerésében. Vissza