Előszó
MÁRK
Miranes Hubert mérnök csinos hivatali helyisége meleg, júliusi napsütésben fürdik. Aranyos sugarak cirógatják a nagy könyvszekrényt, a modern stílű székeket és a dolgozóasztalt, amely...
Tovább
Előszó
MÁRK
Miranes Hubert mérnök csinos hivatali helyisége meleg, júliusi napsütésben fürdik. Aranyos sugarak cirógatják a nagy könyvszekrényt, a modern stílű székeket és a dolgozóasztalt, amely szinte roskadozik a tervek, könyvek, tudományos szemlék halmaza alatt.
Ragyogó fénye szétomlik a puha, keleti szőnyegen, amely a padlózaton elsimulva ezer színben pompázik. A mérnök négyszögletes, támlás karosszékében félkönyökkel az asztalra támaszkodva egészen elmerül repülőgép-terve vizsgálatában.
Időnkint szippant egyet a Havanna-szivarból, amelynek jóleső illata betölti az egész szobát. Néha megszokott türelmetlenséggel pillant fiára, Márkra, aki az ablaknál üldögél és minden figyelmét a térdén fekvő nyitott könyvre irányítja.
Az apa és fia feltűnően hasonlítanak egymáshoz. Egyformán gesztenyeszínű haj, ugyanaz a sasorr, mogyorószínű szem, akaratos ajak, szintúgy a száj, amely egyszerre kevély és kedves. Csak míg az apánál a megfigyelő komolyabb tekintetet és egy kis búskomorságot tapasztal, addig fiánál csintalanságot lehet észrevenni; szemében folyton felcsillan a pajkosság.
Márk egyébként tizenhét éves, jó felfogású, izmostestű fiú. Társai közül sokan irigylik is.
Az iskolai első díjakat minden évben ő nyeri meg, s így minden remény megvan arra, hogy apja nyomdokán fog haladni. Száz méteren ő a legjobb síkfutó. Senki nem tud úgy gátat ugrani, súlyt és gerelyt dobni, mint ő. Ügy úszik, mint a hal...
Vissza 
