Hol megálltam...

Előszó

Jovan Jovanovic, a később egyik szatirikus lapjáról (Zmaj - Sárkány) elnevezett Zmaj, 1833-ban született Újvidéken, nagyapja házában. Ez a ház már régen nincsen meg. Valójában egy földszintes, sárgára pingált, inkább falusi mint városi, amolyan parasztház féle volt, három pici ablakkal és nagykapuval a szűk, macskaköves sikátor felől, amelyet akkor is, mint ma Zlatna greda (Aranygerenda) utcának hívtak: ez volt az akkori Újvidék legmagasabb, a fenyegető árvizektől legjobban védett része. A ház már Zmaj születése előtt is nevezetes volt: itt lakott az újvidéki szerb gimnázium igazgatójaként Pavle Josif Safarik, a híres szlavista. Ebben a házacskában töltötte Zmaj életének első négy évét. Később így írt erről: "Amikor máshová költöztünk, valahányszor elmentem a régi ház mellett, mindig megcsókoltam, és csak akkor hagytam fel ezzel, amikor már okosabb lévén, úgy találtam, hogy szégyen, amit cselekszem." De sohasem felejtette el a terebélyes akácfát meg a nyikorgó kerekes kutat az udvarukban. Csak a gyermekek, kik bátrabbak és becsületesebbek a felnőtteknél, nem szégyellik elragadtatásaik tárgyát; s a földhözragadt viskókból gyakrabban száll fel nagy lélek, mint a palotákból - így volt ez mindenütt és mindenkor, amióta csak ember, dal és szerelem él ezen a földön. A szülőház helyét ma a Zmaj nevét viselő gimnázium balszárnya foglalja el.
Újvidék, mint ahogy a neve is mondja, viszonylag későn jött létre, valószínűleg csak a XVI. század elején, a Duna-katlan legdélebbi pontján, a nevezetes pétervári erőd hídfőjeként, és szigorúan alárendelve az erődnek, a nagy, zavaros folyó innenső, mocsaras, elhagyatott, széljárta partján. Első lakói igen vegyes etnikai eredetű, meghatározatlan, olykor gyanús foglalkozásokat űző, de szívós és vállalkozó szellemű emberek, akik ide-oda sodortatván az akkor kifejezetten orientális Balkán és a turkofób Közép-Európa között, megállapodtak és összesereglettek a fontos katonai táborhely körül, tőle várva anyagi hasznot, jobb életet és előmenetelt maguk és családjuk számára. A település jellegét illetően fontos adat, hogy már a XVII. század végén így nevezték: Rascianica Civitas trans Danubium, azaz Szerb város a Dunán túl. Vissza