József Attila

Előszó

Részlet a könyvből:
"József Attila a két világháború közötti korban a magyar munkásosztály és az egész magyar nemzet legnagyobb költője, a magyar proletárköltészet megteremtője volt. Azonban, ahogyan Horváth Márton írja róla, "József Attila nemcsak a magyar klasszikusok egyike, hanem a világirodalom nagy költője, akihez fogható Majakovszkij kivételével nem született a XX. században. Petőfi is, Ady is, a magyar elmaradottság talaján nőttek ki vezetőnek. Az elkésett jobbágyfelszabadulás, az elnyomott polgári forradalmak uttörői, akik tanitványként néztek Franciaországra, a politikát a francia forradalmakból lesték és a költészet mesterségében Bérangerhoz, Baudelaire-hez és verlaine-hez jártak iskolába. József Attila esetében megcserélődött a mester és a tanitvány. Müve forditott viszonyban áll Nyugattal. József Attila nem a paraszti, polgári felszabadulás költője, mint Ady, hanem minden elnyomás ellensége, a munkásszabadság hirnöke. Ez más szóval annyit is jelent, hogy nemcsak tanitványa, hanem tanitója is Nyugatnak. Nem a haladó, hanem az elmaradott Nyugat szemeláttára bontakozik ki ma József Attila müve. József Attila verseiben franciák és angolok nem saját történelmi multjuk távoli utórezgéseit, egzotikus helyi "alkalmazását" lelhetik fel, mint Petőfiben és Adyben, hanem ők is - akár mi magunk, mai és holnapi sorskérdéseikre kapnak választ. Ha elolvassák "A város peremén"-t franciául, akkor nemcsak Budapest, hanem Páris külvárosai is megelevenednek, a francia munkásosztály történelmi hivatását is hirdetik a sorok. A sztráljkoló francia munkásság, ha ismerné a verset, nem az egzotikus kis magyar nép hangját hallaná belőle, hanem a testvéri magyar munkásosztály szavait ismerné fel, amelynek hivatása, küzdelme és győzelme egy az övével." Vissza