Előszó
Tárgyhoz, technikához kötött antológiát kiadni kétélű kockázat. Egyfelől lemondás sok gazdag színről, ami a teljesség öntudatlanul is kergetett illúzióját illeti, másfelől, a megközelítendő cél...
Tovább Előszó
Tárgyhoz, technikához kötött antológiát kiadni kétélű kockázat. Egyfelől lemondás sok gazdag színről, ami a teljesség öntudatlanul is kergetett illúzióját illeti, másfelől, a megközelítendő cél sorompóin belül akkora felelősség, mely már a kereső, válogató, illesztő műgond mértékén felül, fogvacogtató szorongást ébreszt a vállalkozóban, mert hiszen ki tudna egy gazdag világanyag szólamkincseiben úgy igazodni, mérlegelni, dönteni, - valóság (papír, terjedelem) végességei között, - hogy az utolsó lehetséges percekig halasztott, végső lezárás után is ne maradnának kétségei, vágyai, fájdalma a kimaradó versek miatt? Ha már teljes s tökéletes nem lehetek, legalább a sebző hiányt narkotizáljam még ezzel vagy amazzal a verssel, régi kedvenccel vagy frissen ízlelt újjal, - effajta kísértő kétségek kísérik az ilyen antológia megszületését, mely végre is piacra, váró és vizsgáló szemek elé kerül, elszakad bölcsőjétől s csak szorongást hagy hátra.
Vissza