Előszó
A Bartha Miklós Társaság első kongresszusán van szerencsém önöket üdvözölni. Engedjék meg, hogy néhány vonással megrajzoljam önök előtt azt az utat, amelyet megtettünk, amig a kongresszusig...
Tovább Előszó
A Bartha Miklós Társaság első kongresszusán van szerencsém önöket üdvözölni. Engedjék meg, hogy néhány vonással megrajzoljam önök előtt azt az utat, amelyet megtettünk, amig a kongresszusig elértünk. 1925-ben az akkori diákmozgalom egyik csoportja Szász Béla Dr. kezdeményezésére abból a tényből kiindulva, hogy ők már kinőttek a diákéletből, elhatározta, hogy megteremti a maga komolyabb és felelősebb szervezetét, amely szervezet Bartha Miklós Társaság cimén létre is jött. A Társaság' céljául tűzte ki, hogy nem elégszik meg az ifjúsági élet szürke, hangzatos jelszavakban el sekélyesedő szellemiségével, hanem a magyar öncélúság és a nemzeti haladás történelmi szükségességének megfelelő kulturális és tudományos munkába fog.
Ez a munka nem merülhetett ki kicsinyes politikai izű tevékenységben, hanem mindjárt kulturális tett felmutatásával kellett megindulnia. Ez meg is történt, amidőn 1925-ben Szász Béla dr. és Asztalos Miklós dr. szerkesztésében megjelent a Társaság első kiadványa, az Í925-ÖS évkönyv. Ennek az Írásnak nem az a jelentősége, hogy akár az eddigi ideológiát, vagy valamilyen hagyomány szerűen művelt tudományágat uj alapokra fektetett volna, hanem hogy egy nemzedék akarásából, tiszta szándékából osztály- és egyéb előitéletektől mentes kutató vágyából született meg. Ez a kutatóvágy már magában hordozta az uj magyar nemzedék uj, eszmekörének biztosítékát s az uj magyar történelmi korszak tudományos alapvetésére irányuló törekvését. Ebben az Írásban a hontalanná vált magyar ifjúság, Erdélyből, Szlovenszkóból, Jugoszláviából és a Nyugatról menekülve kereste azt a lelki kapcsot és történelmi tudatot, amely meggátolná attól a földtől való elszakadását, ahonnan az erőszakos béke kizárta.
Vissza 
