| Kis Asszonyom ne sírj | |
| Szép, ártatlan | |
| Boruljatok csak össze | |
| Mint tenger alól | |
| Ó bánat/Jaj azoknak | |
| Örökkön háborog a tenger | |
| főzz neki lüszi huslevest | |
| Repedt kályhámon macska ül | |
| Mióta egyéb nagy írók | |
| Szegény ember hova menjen | |
| A vásártéren | |
| Dagadt hentes bárdja | |
| Állás nélkül élek | |
| Arcuk egy-egy kis külváros | |
| Tizenöt éve írok költeményt | |
| Valamikor volt a tett | |
| A hallgatag gép | |
| Még nem volt olyan disznó | |
| Arcodon könnyed ott ragadt/Mikor dolgozol csendesen | |
| Zúgó, fehér | |
| Erős, kemény | |
| Fagyon veszek, vagy éhen | |
| Kedveském | |
| Jutkám, csapódj/Míly szép vagy | |
| Ragyog az ég | |
| A tó jegét | |
| A pipafüst lenyúl a földig | |
| Csendes, kévébe kötött reggel | |
| A kerten | |
| Gyenge muharos mezőt | |
| A nyárfák közt/Kásásodik a víz | |
| Jó volna-e | |
| Nyári könnyű szellők | |
| Hizlalt eső kapirgál | |
| Hétért - magamat kérdem | |
| Tollászkodik a sárga lomb/távol tar ágak szerkezetei | |
| A csipogó árnyakból | |
| lesz lágy hús/ugy eltűnt | |
| mint oroszlán | |
| és testem végül megbetegedett | |
| Egész testében reszket | |
| vadász szemünkre | |
| mint locspocs-fényben | |
| Szólj hát, mit tegyek én | |
| Mint a motor | |
| s ha nem volt még halálos szerelem | |
| Segítsetek, hogy meg ne öljem | |
| Bocsássátok meg, barátság | |
| Sokan voltak és körülvettek | |
| Ne légy szeles | |
| Száz éjszakán/Nappal mint földet vad homok | |
| Irgalom, édesanyám/Roskad a kormos hó | |
| Éltem, így érdemeltem én meg | |
| Minden s mindenki szeret engem/S az én apám, az én anyám | |
| Flóra, csináljunk gyereket | |
| Átizzadt fekvő helyeden/Ki tudom, még sokáig élek | |
| Miként a tiszta űrben | |
| Ha elhagysz | |
| Ha lényed erős, derítő levegőjét | |
| Mint a Tejút a vonuló | |
| Ahol a szabadság a rend | |
| A kínhoz kötnek kemény kötelek | |
| Te öngyilkos | |
| Ha lelked, logikád | |
| A nap még füstölög | |
| Szól a szája szólítatlan | |
| világokat igazgatok | |
| Három vak holló/Vak, vak, vak | |
| Édesanyám, egyetlen, drága | |
| Amikor verset ír az ember | |
| Apám és anyám | |
| Az én szívem sokat csatangolt | |
| Egy vak ember sír | |
| Én azt akarom, bár ostobának látszik | |
| Ének, hajolj ki ajkamon | |
| Én hazám, fajom és emberiségem | |
| Én költő vagyok | |
| Kik csak hallották a szerelem hírit | |
| Költő szerelme szalmaláng | |
| Lassú álmodozásaiból | |
| Lépte könnyű | |
| Már sokszor alszom ugy | |
| Nem ér szerencse | |
| Nem! nem! kellene kiáltoznom | |
| Nem találok szavakat | |
| Nincs közöm senkihez | |
| Oly lágy az este | |
| Szamár széllel pajtáskodni vén/Szélnevelő, tágas pusztán | |
| Ugy élsz szivemben, Erzsi | |
| Elküldtem hozzád Sándor Imrét/Az oroszlán megtörli orrát | |
| S ó te szerencsétlen/Szerették: Ignotus Pali | |
| Ki lapengedélyt nekem nem adott | |
| Lezug az élet/A harisnyája egy lucsok | |
| Hol a miniszterelnök | |
| Fehérruhában átszalad | |
| Én óvakodva szürcsölöm | |
| Már arra gondolok nem egyszer | |
| Szolgának állitod magad | |
| Szóljon e költemény arról/Bertalan | |
| És ámulok | |
Folytatás Microsoft-tal