József főherceg

Előszó

A háború alatt avatta fel a magyar nép lángoló szeretettel, rajongó lelkesedéssel nemzeti hősévé - magyar szívünk büszke hősévé - József főherceget, aki a háború első perceiben sietett a frontra, hogy együtt éljen és harcoljon az egyszerű magyar katonákkal. Beszél velük kedvesen, jóságosan, ismeri őket, a nevükön szólítja katonáit, meghallgatja kérésüket, tanácsot ad nekik, segíti őket mindenben. Katonái imádják fiatal hadvezérüket, aki sérthetetlen, akit nem fog a golyó, aki ezer meg ezer legenda nemes hőseként él közöttük, akinek meleg magyar szíve szétröpíti csodatevő aranysugarait messze-messze tájakra, csendes, bús magyar falvakba, ahol a küzdő apák és fiúk sorsa miatt aggódnak és gyászolnak. József főherceg egyszerre tud vigasztalni és lelkesíteni; katonáit a bajtársainak tekinti, felkeresi őket a legelső sorokban, ott tartózkodik közöttük, velük él, velük osztozik a halálveszedelemben: csoda-e, ha úgy rajonganak érte, ahogy még hadvezérért nem rajongott katona? József főherceg nevének említésére a szeretet melegségével dobban meg minden magyar szív: benne ünnepeljük a magyarság glóriás hadvezérét.
Büszkék vagyunk mindnyájan a mi legmagyarabb főhercegünkre. A magyar nemzet, az egész hadsereg szívébe fogadta őt, aki győzelemről-győzelemre vezeti a magyar csapatokat. Ismerje meg minden magyar ember őt jó szívéről, példás cselekedeteiről, a magyar nép és a magyar katona iránti szeretetéről, természetességéről és egyéb, ezer szép és jó tulajdonságáról, amelyekkel a Mindenható felruházta. Elmesélem »hős Jóska apánk«, nemzeti hősünk, József főherceg élettörténetét... Vissza