Előszó
AZ 1. HONVÉDHUSZÁREZREDBEN, mint budapesti osztályának, majd meg, mint az ezrednek parancsnoka, 1902-től 1908-ig szolgáltam és itt ismertem meg, nemcsak fölületesen, hanem a legrészletesebben,...
Tovább
Előszó
AZ 1. HONVÉDHUSZÁREZREDBEN, mint budapesti osztályának, majd meg, mint az ezrednek parancsnoka, 1902-től 1908-ig szolgáltam és itt ismertem meg, nemcsak fölületesen, hanem a legrészletesebben, legbehatóbban tisztikarát és legénységét, melyhez mélységes ragaszkodás és bizalom fűzött mindig, mert láttam, hogy majdan, ha a Haza hívószava hadbaállít és Királyunk parancsára a kardot kivonva az ellenséggel meg kell majd mérkőznünk, akkor sem Hadurunk, jó Királyunk, sem Hazánk nem fog bennük csalatkozni és régi magyar virtussal csak dicsőséget fog az én derék ezredem aratni.
És eljőve a nagy világháború, melyben minden ép magyar a zászlók alá sereglett és dalos lőn város, falu és tanya, mert önbizalom, hazaszeretet és hősi lélek felbuzdult minden magyar kebelben; hősi lélek, mely mindenre, még a legnagyobb áldozatra is kész Hazáért és Királyért.
A sors elszakított az én derék huszárjaimtól és csak ritkán adatott meg nekem, hogy a nagy világégésben találkozhassak velük és mégis olyankor is, ha nem voltak az én parancsnokságom alatt, eljutott hozzám az ő hőstetteiknek híre és büszkeség tölte el lelkemet, hogy volt szeretett ezredem, ime, mindenütt híven és hősiesen megállja helyét. Akár lóháton-rohamban, akár lövészárokban-védelemben vagy gyalogtámadásban, dicsőséget hoz a magyar névnek. A legsúlyosabb balsorsban is inkább elvérzik, mintsem hogy a hatalmas ellenséget áteressze az ő védelmi vonalán.
Régi magyar virtusról és hősiességről regél a táj, hol az 1-es honvédhuszárok kardja suhogott vagy szuronya villogott, hol az ő „rajta" kiáltásuktól zengett a kárpáti völgy vagy lovaik dübörgésétől reszketett az orosz róna.
Most pedig előttem fekszik e könyv, mely megörökíti az én 1-es huszárezredem fegyvertényeit a világháborúban.
Vissza 
