Belgyógyászati diagnosztika

Előszó

Az orvostanhallgató a preklinikum folyamán kerül kapcsolatba a medicina igazi alanyával, a beteg emberrel. A belgyógyászati tanszékeken oktatott propedeutikai félév előadásai és gyakorlatai során a hallgatónak meg kell tanulnia a beteggel való kapcsolatfelvételt, az elemi vizsgálómódszereket és ezek gyakorlati alkalmazását. Tankönyvünk ehhez kíván segítséget nyújtani. A hallgató még nem ismeri a betegségek részletes patomechanizmusát, lefolyását, kezelését, ezért a szorosan vett tünettanon kívül annak könnyebb megértése, az elkülönítő diagnosztikai gondolkozás kifejlesztése és a számos klinikai szaktárgy nyelvezetébe való bepillantás érdekében a szervrendszeri fejezetekben dióhéjban szerepelnek a leggyakrabban előforduló betegségek is. Az orvoslás erőteljes specializálódása ellenére a medicina egységét kívánjuk hangsúlyozni. A félév során megtanulandó elvek és módszerek a kiindulási alap nem csak a belgyógyászat, hanem minden további klinikai tárgy tanulásához. E célból iktattunk be az előző kiadásokhoz képest több, részletesen majd más tanszékeken oktatott fejezeteket is, hogy a szaktárgyak tanulásának megkezdéséig se okozzon gondot egy-egy nem-belgyógyászati anamnesztikus adat, lelet, zárójelentés értelmezése. A könyv a tudnivalók elméleti hátterét és a vizsgálómódszerek leírását tartalmazza, helyes alkalmazásukat azonban csak a gyakorlatvezető irányításával, a tényleges betegvizsgálat kapcsán lehet elsajátítani. Ez is még csak a kezdet, hiszen a kellő rutint sok-sok különböző korú, nemű személy vizsgálata során lehet megszerezni, a differenciáldiagnosztikai gondolkozáshoz pedig az összes betegség ismerete szükséges, így tehát a folyamat messze túlterjed a propedeutikai féléven, és még a diploma megszerzésével sem zárul le. Vissza