Előszó
Részlet:
Ennek a Jégszfinx című históriának senki sem fog hitelt adni, ehhez kétely nem fér. Sebaj, véleményem szerint igen érdekes történet, tehát föltétlenül közre kell bocsátanom. Mármost a...
Tovább
Előszó
Részlet:
Ennek a Jégszfinx című históriának senki sem fog hitelt adni, ehhez kétely nem fér. Sebaj, véleményem szerint igen érdekes történet, tehát föltétlenül közre kell bocsátanom. Mármost a nyájas olvasó választhat, hogy elhiszi-e, vagy nem hiszi el.
E csodálatos és hajmeresztő kalandok színhelyéül igazán nehéz lenne jobban illő elnevezést találni, mint a Désolation-szigetek, valóban oly sivárak, kopárak, terméketlenek és szomorúan elhagyottak - Cook kapitány nevezte el őket ekként, 1779-ben. Nos, igaz, bár mindössze néhány hetet töltöttem azokon a sziklákon, ám abból ítélve, amit ott láttam és megértem, bízvást állíthatom, hogy a híres angol utazó találó nevezettel illette ezt az Isten háta mögötti zugát a világnak. Szomorúság-szigetek: ez pontosan kifejez mindent.
Jól tudom, persze, hogy a földrajzi szójegyzékekben többnyire a Kerguélen név alatt szerepel ez a szigetcsoport, amely egyébiránt a déli szélesség 49. foka 54. perce, valamint a keleti hosszúság 69 fok 6. percén található meg a térképen. És helyénvaló is, hogy így hívják, hiszen az Úr 1772. esztendejében a francia Kerguélen báró járt elsőként a több mint háromszáz kisebb-nagyobb szigetből álló csoporton az Indiai-óceán déli részén. Való igaz, a hajóraj parancsnoka az utazás során abban a hibában leledzett, hogy valamiféle új szárazföldet fedezett föl a délsarki övezet határán; ám aztán a második expedíció alkalmával rá kellett döbbennie: tévedett. Bizony, nem szárazulatra bukkant, hanem jókora szigetvilágra. Ha az ember alaposan szemügyre veszi őket - mint ahogy jómagam is tettem -, tanúsíthatja, hogy a Szomorúság-szigetek elnevezés az egyetlen, amely illik a háromszáz kisebb-nagyobb szigetre ama roppant óceáni pusztaságban, amelyet szinte szakadatlan egymásutánisággal dúlnak végig újra meg újra a szilaj délsarki viharok.
Vissza 
