| Első fejezet, a melyben az Olvasó, ha kedve szottyan, szigetet vásárolhat a Csendes-óceánon | |
| Második fejezet. Hogy liczitálták egymást túl a sanfranciscói Kolderup W. Vilmos s a stocktoni Taskinar J. R. | |
| Harmadik fejezet. Hollaney Fina és Morgan Godfrey beszélgetése zongorakíséret mellett | |
| Negyedik fejezet, a melyben Artelett T. urat annak rendje és módja szerint bemutatjuk az olvasónak | |
| Ötödik fejezet, a melyben az elutazás előkészületei folynak s végtére az elutazás is szerencsésen megtörténik | |
| Hatodik fejezet, a melyben az olvasónak alkalma van egy új személyiséggel megismerkedni | |
| Hetedik fejezet, a melyben látni fogja az olvasó, hogy Kolderup W. Vilmos aligha fizette hiába a biztosítási díjat hajójáért | |
| Nyolcadik fejezet, a melyben Godfreynek sok oka van tűnődni az utazási mánia következményei felett | |
| Kilencedik fejezet, a melyben bebizonyul, hogy Robinsonnak lenni nem könyökig tejfel | |
| Tizedik fejezet, a melyben Godfrey úgy tesz, amint bármely más hajótörött ember az ő helyében tett volna | |
| Tizenegyedik fejezet. A lakás kérdését, úgy a hogy lehet megoldják | |
| Tizenkettedik fejezet, a mely egy pompás és szerencsés villámcsapással végződik | |
| Tizenharmadik fejezet. Godfrey a sziget más pontján újra füstöt lát | |
| Tizennegyedik fejezet, a melyben Godfrey talál valamit, aminek mind ő, mind társa nagyon megörül | |
| Tizenötödik fejezet, a melyben az történik, ami minden, akár igazi, akár képzelt Robinson életében legalább egyszer meg szokott történni | |
| Tizenhatodik fejezet, a melyben olyasmi történik, aminek nem szabad meglepni az olvasót | |
| Tizenhetedik fejezet, a melyben Tartelett táncmester úr puskája valósággal csodát tesz | |
| Tizennyolcadik fejezet, a melyben egy vad ember erkölcsi és szellemi neveléséről van szó | |
| Tizenkilencedik fejezet, a melyben a már is veszedelmes állapothoz még újabb bonyodalmak járulnak | |
| Huszadik fejezet, a melyben Tartelett minduntalan s mindenféle hangváltozatban csak azt hajtogatja, hogy haza szeretne menni | |
| Huszonegyedik fejezet, a mely Karéfinotunak egy igen meglepő megszólalásával végződik | |
| Huszonkettedik fejezet, a mely úgy végződik, hogy a sok mindenféle, ami megmagyarázhatatlannak tetszett, mind magyarázatra talál | |
