A nádudvari fekete kerámia

Előszó

Hajdú-Bihar megye számos néprajzi érdekesség között már régen figyelemre méltó és feldolgozásra váró, népművészeti szempontból is nagyon érdekes mesterség a nádudvari fazekasság. A sajátos formájú, fekete színű és egyéni díszítésű népi kerámia híre már rég túljutott a megye határán s lett országszerte keresett cikk, de nemzetközileg is elismert, hagyományokban gyökerező népi iparművészet. A nádudvari Fazekas család nemcsak saját nevét öregbítette, de megbecsülést szerzett a korábban csaknem fekete cserepéről, ma a szocialista mezőgazdaságban élenjáró szövetkezetéről a Vöröscsillagról is híres Nádudvarnak.
Bár igen nagy múltra tekint vissza, mégis szinte haló porából kellett ismét életre kelteni a korábban apáról fiúra öröklődő fekete cserép készítést. Emlékét is majd eltörölte két háború szörnyű vihara, mely annyi emberi értéket tett rommá, vagy pusztított el. De hála hivatalos szerveink tettre késztető lendítőerejének, a szunnyadni nem akaró alkotni vágyásnak, ma ismét pompázik, régi fényét is elhomályosítva a nádudvari fekete kerámia, s lett a használati edényből megújult reneszánszát élő díszedény, technikájában, formájában hagyományokra építő, de újat is teremteni képes művészet. A Nádudvaron újjáéledt népi kerámia készítés és a hagyományos egyszerűbb díszítményekből kibontakozó gazdag ornamentika, geometrikus, virág és madármintáival világszerte ismert és egyedülálló stílust képvisel. De csak addig lesz vonzó, érdekes és egyedülálló, míg megtartja sajátosságait, mint minden művészet, mely a népi kultúra hagyományaira épít, s képes azt a mai emberhez szólóan úgy továbbfejleszteni, hogy az haladó, modern és ugyanakkor igaz népi arculatot tükröző is legyen. így már a többi népi hagyományból táplálkozó művészetre, zenére és táncra egyaránt érvényes. Ha a nádudvari fekete cserép nem tartaná meg jellegzetes tulajdonságait, vagy jobban elszakadna hagyományaitól kérdezhetjük, lenne-e tovább az ami, lenne-e figyelemre méltó, vonzó ? Természetesen nem, hiszen éltető elemét vesztené el, azt ami megkülönbözteti az ország más területének népművészeti alkotásaitól, de szerte a világon megtalálható hasonló jellegű készítményektől.
Az irodalom ismeretében bátran kijelenthetjük, hogy a mázas kerámia feldolgozása mellett kevesen foglalkoztak a magyar, de különösen a nádudvari jellegű fekete cserépedény készítésével, vagy díszítő technikájával. A korábbi szórványosan előforduló szűkszavú adatok inkább csak utalások az elterjedésre és használatra vonatkozóan. Annál inkább figyelemreméltó ez, mivel a fekete edény készítése nagy múltra tekint vissza és nemcsak Nádudvaron maradt meg érdekes reliktum gyanánt, hanem nagy hagyományú formái több helyen ismeretesek Európában. Ezeket nagyobbára ismerjük. Joggal merül fel az igény, hogy a mesterség történetét megörökítsük, hiszen csak a művesség ismeretében tudjuk megteremteni európai összehasonlító alapját. Vissza