Délszláv hősénekek Székely Jánosról

Fülszöveg

A magyar-délszláv kapcsolattörténeti kutatás mai álláspontja szerint legalább százra tehető a Banovic Sekuláról szóló délszláv hősénekek száma. Az epikus hős Banovic Sekula nem a balkáni hősdalénekesek képzeletében született meg: a népszerű és sok tekintetben epikus hőseszménnyé magasztosult népköltészeti alak mögött valós történeti személyiség áll, a magyar Székely János, a szlavóniai bán, akiről azonban ezen kívül csupán annyi tudható még, hogy a második rigómezei ütközetben, 1448-ban Hunyadi János oldalán halt hősi halált az oszmán hódítók elleni harcban.
Dávid András kapcsolattörténeti kutatásaiból tudjuk azt is, hogy Banovic Sekula - Székely Jánossal őelőtte alig foglalkozott a kutatás, s azt is, hogy a törökverő hősről szóló gazdag hősénekciklusnak alig akadt magyar tolmácsolója.
A budapesti Néprajzi Múzeum Ethnologiai Adattárának jugoszláviai magyar, s egyáltalán jugoszláv provenienciájú kéziratos anyagában kutatva 1989 elején bukkant rá Jung Károly, az újvidéki Hungarológiai Intézet néprajzkutató tudományos főmunkatársa egy századfordulós kéziratra, amely terjedelmes bevezetővel az élén nyolc Banovic Sekuláról szóló délszláv epikus ének magyar fordítását tartalmazza. A keltezetlen kéziraton több helyen szerepel a "Dr. Jankulov Boriszláv" aláírás, s Jung Károly ezen a nyomon elindulva azonosított az előszóíró és fordító személyét, a fordítások keletkezésének időpontját, s nagy valószínűséggel azt is, hogy a vállalkozás miért maradt kéziratban, s miért maradt napjainkig ismeretlen a magyar-délszláv népköltészeti kapcsolattörténet előtt.
A fordító Borislav Jankulov (Módos-Jasa Tomic, 1878-1969) bánsági szerb értelmiségi volt, tanulmányait a budapesti tudományegyetem bölcsészkarán végezte. Rövid ideig tanárkodott az újvidéki szerb tannyelvű gimnáziumban, majd a bajai tanítóképző intézetben dolgozott egészen a Monarchia összeomlásáig, ahonnan Pancsovára vezényelték. Rövid gimnáziumszervező és tanári munka után azonban nyugállományba vonult, s 1969-ben bekövetkezett elhunytáig előbb Pancsován, majd Módoson élve számos magyar és szerbhorvát nyelvű tanulmányt írt kapcsolattörténeti, művelődéstörténeti, néprajzi és telepítéstörténeti kérdésekről. Mindkét nyelvből és mindkét nyelvre fordított szépirodalmi és népköltészeti alkotásokat. Műveinek óriási hányada kéziratban maradt, akárcsak a még a bajai időszakban készült hősdalfordításai, amelyek feledésbe merültek.
A Forum Könyvkiadó és a Hungarológiai Intézet közös kiadásában Borislav Jankulov bevezetője és a nyolc epikus ének magyar fordítása mellett Jung Károly kísérő tanulmánya is helyet kapott, amelyben részletesen szól a kézirat előkerüléséről, a fordítóval és a fordításokkal kapcsolatos kutatásainak eredményeiről, s maguknak a fordításoknak helyéről, értékéről és jelentőségéről.
A ritka kapcsolattörténeti dokumentum a szerbség egy részének Csarnojevics ipeki pátriárka vezette Magyarországra költözése három évszázados évfordulójára jelenik meg a két népet évszázadok óta összekötő sorsközösség és művelődési kapcsolatok jegyében. Vissza