A kenguru

Fülszöveg

Hatalmas betűkkel piros téglalapon: "JUZ", alatta szerényen meghúzódva: "és a Szovjetunió" - ezzel a címmel mutatta be a szovjet olvasóknak Juz Aleskovszkijt az Ogonyok egyik 1990-es számában Mihail Roscsin. A cikk fölött fénykép: Juz egy zongora mellett áll, és egyik dalát énekli, a Dal Sztálinról címűt.
Az 1929-ben született Juz Aleskovszkij lágerből szabadulva az ötvenes évek közepén bukkant fel Moszkvában, hogy az "olvadás" euforikus napjainkban elsőként énekelje meg az "egyszerű szovjet sittes" sorsát. Novellákat és gyerekverseket írt, aztán a hetvenes években egyszer csak kitört, mint egy vulkán, mint egy kiéheztetett oroszlán, mint egy szomjazó alkoholista, mint egy szexmániákus, akit addig eltiltottak nőktől, és azóta lávaként ömlenek belőle a minden szocialista szentséget fölégető regénymonológok. 1979-ben az Egyesült Államokba emigrált, és a nyolcvanas évek közepétől megjelenő regényeit - A kenguru, Kéz - a hóhér vallomása, Egyszerű kék kendőcske, Bolhatangó, Halál Moszkvában - a nyugati kritikusok szenvedélyes elragadtatással fogadják.
A kenguru elsöprő humorú szatíra egy nagystílű szovjet bűnözőről, akit a Cseka a saját céljaira használ fel, és a fordulatos történetben felbukkannak századunk olyan főszereplői is, mint például Hitler és Sztálin, Churchill és Roosevelt, és diktatúra vasmarkában gyötrődő egyszerű huszadik századi ember.
"Ami A kenguru cselekményét és szerkezetét illeti, valamelyest hasonlít a Svejk-re és a Tristam Shandy-re, de nyelvileg tökéletesen rabelais-i. Hogy még egy nevet említsünk: mintha Jeremiást hallanánk - nevetni". Vissza