A magyar népművészet története

Előszó

A népművészet történetéről régebben nem sok szó esett. Általános volt a vélekedés, hogy a népművészet a távoli múltba vesző kezdetei óta lényegében változatlan formában él; múltjának a kikutatását reménytelen vállalkozásnak tartották. A népművészet történetének a megismerését gátolták másrészt bizonyos még a múlt századból, a népművészet felfedezésének idejéről továbböröklött lekicsinylő nézetek is, miszerint a népművészet csupán az uralkodó osztályoktól megértetlenül átvett motívumokból állna. Az ilyen retrográd gondolatok hangoztatói szem elől tévesztik azt a tényt, hogy átvétel nem csupán a népi alkotókra jellemző, de ugyanúgy az uralkodó művészet művelőire is. Értetlen másolás éppúgy van itt is, akárcsak ott, míg másrészt - Goethe szavaival szólva - az is kétségtelen, hogy "tehetség csakúgy adatott a parasztnak, mint a lovagnak".
A népművészet történetének korai szakaszáról, illetve előzményeiről túlnyomórészt a régészeti ásatások tájékoztatnak bennünket, elsősorban a felszabadulás óta folytatott nagy arányú tudományos kutatómunkának köszönhetően. A legtöbb ide vonatkozó ismeretet azok a nagyjelentőségű feltárások nyújtották, amelyek a korábbi évszázadok során - a IX-XVI. században - elpusztult falukat keresték fel. A faluásatások számos egykori jobbágyháznak az alapfalait hozták felszínre. Az ezekben a hajlékokban fellelt használati tárgyaknak a segítségével, főként pedig a cserépmaradványok és a belőlük összeállítható edények tanulmányozásával, közelebbi képet alkothatunk az egykor élt parasztok házának berendezéséről. A díszített tárgyak révén azután némileg a lakás díszítésére is következtethetünk... Vissza