Kara-Bugaz

Előszó

Zserebcov hadnagy tévedése

„Sietek tudatni önnel, hogy kérését szívemen viseltem s tengeri utamról két nagyon ritka madarat hozok magammal, amiket a Kara-Bugaz-öbölben magam ejtettem el. Hajónk élelmezési tisztje elszánta magát kitömésükre s most kitömve őrzöm őket kajütömben. Ezek a madarak Egyiptomból származnak, flamingónak nevezik őket s testüket rózsaszínű, igen szép tollazat borítja. A Káspi-tenger keleti partvidékén való tartózkodásukat jómagam rejtélyesnek tartom, mert ilyen madarakat mindezideig egyedül Afrikában találtak. Egyébként elejtésük körülményei rendkívül érdekesek és megérdemlik a részletes leírást.
Mint ismeretes Ön előtt, a folyó év (1847) tavaszán parancsot kaptam a Káspi-tenger partjainak gondos leírására és felmérésére, mely célból az angol kazánnal felszerelt „Volga" gőzkorvettet bocsátották rendelkezésemre.
Bakuból Asztrachánba futottunk ki, majd Gurjevig folytattuk utunkat, ahonnan az ismeretlen és komor partvidék mentén déli irányban haladtunk tovább. Ezeknek leírását mellőzöm, hogy fölösleges olvasmánnyal ne fárasszam önt. Csak a Mangislak-félsziget partjainak csodálatos szépségét említem meg, ahol Ázsia meredek, sötét küszöbe emelkedik ki az uralontúli síkságból. A küszöb elhagyja a tengert s egyenes falként húzódik tovább kelet felé, ahol agyagon, homokon és napon kívül semmi egyéb nem látható. A küszöb hozzáférhetetlen s a nomádok elbeszélése szerint csak egyetlen egy helyen lehet a tetejére feljutni, még pedig egy kiszáradt folyó medrét követve... Vissza