Hazám házai

Előszó

Itthon érzem magam otthon. Ez az érzés azokban az években fejlődött ki bennem, amikor az ifjúkor kalandozásai során közelebbről is megismertem azt a helyet, ahova születtem. Iskolás koromban az ország belső zártsága és elzártsága külföldtől csupán elképzelt utazásokat tett lehetővé könyvek, térképek, bélyegek közvetítésével. Ekkor különösen fontos szerepe volt a szülők és az idősebb generáció elbeszéléseinek. Később, a környező országok történelmi magyar területeinek megnyílásával egy új, különleges felfedezéssel lettem gazdagabb. Erdély és a Felvidék tájai, a házak és az emberek környezete egy ismeretlen otthonossággal fogadott be. Évek során ez az erősödő felismerés vonzott újabb és újabb utakra, további vidékek megismerésére itthon és a szomszédságban. Így tárult fel előttem lépésről-lépésre kultúránk előttem eddig rejtőző gazdagsága és tágult ki a haza határa. Ettől kezdve ezeken a határokon belüli hazámat őrizhetem meg. Illyés Gyulának a „haza a magasban" képének szellemi köre kiegészült a házak, falvak és városok kőből, téglából és fából épített világával.
Ezeket az ismereteket gyarapította egykori kedves tanárom, Vargha László tanítása és további utakra indító szavai. A „tágabb hazában" köttetett emberi kapcsolatok-ismeretségek életre szólóak, mint két látogatásom Kos Károlynál, csakúgy mint egy téli utazás a vonaton Bánffyhunyad felé, amikor Anna néni, Kalotaszeg kortalan-korú, örökké dalos madara melegített fel hangjával.
„Rajzolok, tehát vagyok". Útjaimon is természetes számomra, hogy a kamera helyett inkább a rajztollat használjam - ha az időm megengedi. Mindig a magam kedvére és szakmai tanulságára rajzoltam, akár verőfény vagy ború fogadott is az egyes helyszíneken, vagy éppen a tartózkodásom rövidség befolyásolta, hogy miként örökítem meg a látványt. Ezt tükrözheti a könyvben szereplő rajzok változatos megjelenése, a vázlatoktól a jobban kidolgozott grafikákig. Vissza