Magyar vértanuk könyve

Előszó

(A szerző levele Gróf Kreith Bálához.)

Barátom!

Az 1848-49-iki nagy kor vértanui s az azt követő áldozatok emlékezetét felujitó könyvet nem ajánlhatnám méltóbb férfiunak, mint Neked, ki negyedszázadon át lankadatlan ébrentartója vagy a nemzeti függetlenség koronként el-elhalványuló nagy eszméinek s a Kossuth-kultuszt és a magyar szabadságharcz kultuszát oly csodálatos kitartással ápolod, mint e szerencsétlen országban senki más. A megalkuvás korában jól esik tudnunk azt, hogy a koronként "nem opportunus" Kossuth-kultusznak, mely a függetlenségi eszmékkel azonos, van egy lelkes hive, kire mindig bizton számithat az ország s ki e téren meg nem alkuszik semmiféle hatalommal és kufár elvvel.
Könyvemet, mely száz magyar vértanu emlékét ujitja fel, Neked ajánlom, kivel zsenge gyermekkorom óta vagyok barátságban, kivel együtt játszottam az aradi Golgotha bitóinak lábánál, kivel együtt szivtam be, mint a tizenhárom Nagy városának szülötte a vértanuk honszerelmétől telitett levegőjét s kinek kitartását muzeumod megalkotásában és az ezernyi ellenségeskedés között is megőrzésében annyira csodálom. Fogadd e megemlékezést szivesen és szolgáljon megnyugtatásodra, hogy nagy munkásságod csak az elkorcsosult keblekben nem talál elismerésre, de minden igaz magyar a Te táborodban van s nemsokára el kell jönnie azon időnek is, midőn a Te eszméid teljes diadalra jutnak.
Ugy legyen!

Budapesten, 1905 a Feltámadás napján.

A szerző. Vissza