A nyírlugosi műtrágyázási tartamkísérlet 50 éve

Előszó

A szakszerűtlen gazdálkodás, a tudományosan megalapozott szaktanácsadás hiánya e talajok termékenységének csökkenéséhez és a népesség gyors elszegényedéséhez vezethet. Az állam feladata támogatni a gazdálkodókat. A korlátozó tényező e téren a tapasztalat és szakismeret hiánya. Nem közvetlenül az exportot kell elsősorban támogatnunk, hanem az exportképességet, a szakszerűségen és tapasztalatátadáson keresztül. Az MTA Talajtani és Agrokémiai Kutató Intézete sokirányú több évtizedes kísérletes kutatásainak összefoglalása ezt a célt szolgálná. A bemutató kapcsán olyan kérdésekre keresünk és adunk megalapozott választ, mint:
- Hogyan javítható a nyírségi savanyú homoktalaj?
- Milyen trágyázást, meszezést kell folytatni, hogy a talajok termékenységét megőrizzük? Mi korlátozza e talajok termékenységét és milyen módon, eljárással, gazdálkodással tehető termékennyé?
- Mely növényeket célszerű termeszteni és mi azok trágyaigénye?
- Hogyan védekezzünk a talajszennyezés káros hatásaival szemben, hogy az Európai Unió, ill. a jövőbeni export normáinak megfelelő tiszta (nitrát és nehézfémektől mentes) exportképes terméket kapjunk?
- Hogyan őrizhetjük meg a talajt és a talajvizet a szennyezéstől, fenntartva a környezetkímélő gazdálkodást és trágyázást, valamint eleget téve a gazdaságosság követelményeinek is?
A homoktalajok tápanyagokban eredendően szegények, ezért a rajtuk folyó gazdálkodás eredményességét alapvetően a talajtermékenység fenntartásának módja, a trágyázási gyakorlat határozza meg. A műtrágyázást megelőző időszakban az istállótrágya és a zöldtrágya volt az egyetlen és korlátozottan rendelkezésre álló tápanyagforrás. A műtrágyák alkalmazása lehetővé tette a termések jelentős növelését és ezzel a helyi lakosság életkörülményeinek javulását. A szabadföldi műtrágyázási tartamkísérletek rövidesen feltárták azokat a különbségeket is, amelyek a savanyú nyírségi és a meszes Duna-Tisza közi homoktertíletek között a műtrágyák érvényesülését tekintve fennállnak.
A hagyományos 3-nyomásos gazdálkodás ugar-búza-búza vagy ugar-búza-tavaszi árpa termesztését jelentette átlagos körülmények között. Homokon az ugar-rozs-rozs monokultúra uralkodott évszázadokon át. Századunk elejével, főként a nyírségi jobb homokterületeken kialakul az ugar-rozs-burgonya forgó, illetve a műtrágyák megjelenésével lassan kiiktathatóvá válik az ugar, melynek gyomirtó hatását a kapásnövények termesztésével, míg tápanyagfeltáró hatását a műtrágyázással helyettesítik. A takarmánytermesztés részben a szántóföldre kerül át.
A legszegényebb nyírségi területeken azonban nehéz a kitörés a tápanyaghiány által limitált kis termés - kevés állat - kevés istállótrágya ördögi körből. A műtrágya elérhetetlen az itteni gazdák számára. A rozs monokultúra, a 3-nyomás még az 1920-as években is dívik. Ezen a helyzeten próbál segíteni Westsik Vilmos, aki különböző gazdálkodási rendszereket hasonlít össze. 1929-ben beállított vetésforgó kísérleteiben Westsik (1951) bizonyította, hogy a rozs átlagos termése csillagfürt zöldtrágyázással az ugarhoz viszonyítva megduplázható, 2 t/ha fölé emelhető. Bemutatta az egyéb trágyaszerek, mint az istállótrágya, szalma, műtrágyák talajra és termésre gyakorolt hatását is. Vissza