Csonka regény és novellák

Előszó

Részlet a könyvből:
Csonka regény
- Igen, megigérte, hogy lejön, ha átöltözött! - mondta az alispán, leült harmadmagával a virággal teritett asztalhoz és suttog tanácskozásra intette a pincért. A télikert e kis fülketerme üres volt még; a szomszéd asztalnál ismerős, környékbeli szépasszony vacsorázott szinház után az urával, sógorával: azokhoz odament egy percre, hogy üdvözölje. A balsarokban összehajolva, halkan beszélgetett három lilaőves főpap. Bizalmas, tisztán és finoman tartott zug volt ez, - majdnem nagyvárosian fényes és vidékien otthonos. A pincér, akit franciás néven szólitottak, enyhén és nesz nélkül, lebbent a szőnyegek fölött, - és a vendégek mind egy társasághoz tartozó kiváltságosak, akik tudtak egymásról és érdekelték egymást. Rába, az alispán, üresen hagyta a helyet a kisasztal fejénél, ahova a szinésznőt várták.
- Balikay! - tünődött, csakhogy ép szóljon, a polgármester, aki házas volt, kicsit már kövérkés, hármunk közt itt a legreménytelenebb. - Ez, hogy Balikay, a családi neve, azt mondják és hogy hazulról valami kis vagyonkája is van.
- Néhány pár igen finom cipőt hozott magával és értelmesen tud bennük viselkedni! - toldotta meg aforizmás fölénynyel Schönherr, a fiatal ujságiró, aki azért tartozhatott ide, mert édesapja a főügyész volt és őt minden éven beiratta jogra is, - hátha mégis megembereli magát idővel. Vissza