Kis emberek, barátocskáim

Előszó

Részlet a könyvből:

A játékosboltok kirakatai tele vannak minden karácsony előtt gyönyörűen elrendezett, apró holmival. Ha az ember iskolából hazafelé tart, vagy ha délután jár az utcákon, korai téli alkonyatkor, mikor már villanyfényben ragyog minden kirakat, - ó, hogy el lehet gyönyörködni akkor a fényes üvegtáblák előtt, miközben az orrunk laposra nyomódik és lehelletünk közelségétől párás lesz a hideg ablak. A belső tükörfalak megsokszorozzák a fényt és minden tárgyat még egyszer mutatnak; a valóságnál is ragyogóbban, tündéribben verik vissza a sokféle csudát, tarka örömet.
Fehér báránykák legelnek ott halványzöld papírgyepen, tarka tehenekkel és apró tyúkokkal vegyest. Ott van köztük a nagykalapú, takaros tiroli pásztorlány is; hátrább mögöttük fa-cifrás majorház, zöld léckerítés, fehér istállók. Odébb kis vasút áll a váltó előtt, látni a szemafort, a helyes kis mozdonyt s az állomás épületét a kék egyenruhás vasutasokkal. A sarkon szép, lakkos autó vár; a bakján komoly, pici soffőr sötét szemellenzővel. Falucska is fehérlik ott, tornyos templomkával, pirostetejű házsorokkal. Távolabb angolpark fái és fehér utak, benn körhinta, piciny babacirkusz, órarúgós ballett színház. Oldalt pompás füszerüzlet kinyalt boltosbabával, - tiszta hentesbolt, pirosló sonkákkal; benn fehérsapkás, fehérkötényes gazdája. Hát még a babák, ezek a selymes, bársonyos, aranycsipkés jószágok, gyönyörű ruhában, parádésan, frizurásan, begyesen. Az emberben, ha még nincs tizenkét éves, forró vágy ébred, hogy egyszer magáénak mondhassa ezeket a kincseket, a kirakat minden gyönyörűségét ; vagy csak egy részét legalább. Hogy hazavihesse, kirakhassa a gyermekszoba vagy az ebédlő asztalán és játszhasson velük. Még lefekvés után is, míg el nem nyomja az álom, ezekről ábrándozik az ember. Vissza