Előszó
Részlet a könyvből:
1. Tengernagy-kisasszony.
Thieme ékszerész üzlete előtt elegáns fogat állott meg. Ruganyos léptű, magastermetű férfi sietett az üzletbe. A kirakatról visszaverődő fény...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
1. Tengernagy-kisasszony.
Thieme ékszerész üzlete előtt elegáns fogat állott meg. Ruganyos léptű, magastermetű férfi sietett az üzletbe. A kirakatról visszaverődő fény megvilágította férfias szépségű, éles metszésű vonásait; finoman hajlott orra, gondosan ápolt fekete szakálla szerint francia, vagy olasz lehetett. Míg az üzlet küszöbén átlépett, odakiáltotta szolgájának: „Márkus, eredj a szállodáiba s várd meg visszatértemet!"
- Parancsára gróf úr! - felelt Letrier Márkus s aztán elégedett mosollyal fordult a kocsis felé. - Végre egyszer én ülök a méltóságos úr helyén!
Felugrott a kocsi hágcsójára, s éppen nagy kényelmesen le akart telepedni, mikor legnagyobb megdöbbenésére azt észlelte, hogy valaki a másik oldalról elibekerült.
- Mi jut eszébe? - förmedt rá a betolakodóra. - Takarodjék azonnal a kocsiból, mert különben én mutatom meg az utat!
- Ó!
Csak ez az egy hang volt a felelet; élesen és sziszegőn tört ki, mintha valami vadmacska feszítené -ugrásra ruganyos testét. Márkus jól ismerhette ezt a fenyegető hangot, mert nagy ijedelemmel s hanyatt-homlok menekült a hintóajtóból.
- Minden jó lélek! ön az, valóban . . . -?
A rendkívüli elfogódottság torkán akasztotta a szót.
- Fedélzetre veled! Oldd el a horgonyt Letrier Márkus! - sziszegett a hang parancsolóan.
Következő pillanatban ott ült Márkus a kocsis mellett, a bakon. A kocsi megindult. Nemsokára odaértek a szállodáihoz, melyben vicomte Francois de Brétigny szállása volt.
Vissza 
