Kaján Tükör

Előszó

Kaján Tibor minden egyes rajzáról tanulmányt lehetne írni, életművéről pedig monográfiákat. Ez utóbbiak, biztos vagyok benne, el is fognak készülni, jó magyar szokás szerint később, mint illene.
Nem lévén szakértő a képzőművészetben, e monográfiák szerzői közé nem iratkozhatom föl, még e mostani Kaján-gyűjtemény előszavában sem merek esztétikai értékelésekbe bocsátkozni. Azzal csitítom lelkiismeretfurdalásomat, hogy erre nincs is szükség: Kaján Tibor karikatúráit nem kell ajánlgatni, aki csak egy kicsit is érzékeny e műfajra, magyarázgatás nélkül is tudja, hogy remekművekben gyönyörködhet.
Előszóíróként csak egyetlen kötelességemnek szeretnék eleget tenni: e rajzok, a magyar karikatúra-történet nagyszerű külön fejezetét alkotó remeklések, hétről hétre, immár kilenc esztendeje, az Új Tükörben jelennek meg - hadd köszönjük meg e páratlan teljesítményt nyilvánosan is Kaján Tibornak. Szerkesztői törekvésünk, hogy minden számban adni kell legalább egy olyan művet, amely az átlagos sajtóprodukciókénál átütőbb értéket képvisel. Időnként sajnálkozva kell elismernünk, hogy ez a "vivő anyag" szövegben-képben nem jött össze, s ilyenkor csak azzal tudjuk vigasztalni magunkat; hogy "nem baj, Tibor most is kitett magáért".
Ő a mi filozófusunk, akinek a Föld teremtésétől kezdve az emberiséget fenyegető pusztulásig mindenről van gondolata, ő a történészünk, Noétól Einsteinig évezredeket fog át kaján tekintetével, univerzális műbírálóként képzőművészeti, irodalmi, színházi és filmkritikáinkat is feldúsítja, hiányzó külpolitikai rovatunk helyett merészen foglal állást "a nemzetközi élet" szövevényes-kényes ügyeiben, időnként ellágyul, sőt érzelmes, s ilyenkor rajza lírai verseket pótol, máskor moralistaként ítélkezik felettünk, de zord etikák bírói pózai nélkül, megértő bölcshöz illő mosollyal. Vissza