Kajári Gyula élete és munkássága

Előszó

Kajári Gyula az élet nagyon mély rétegéből érkezett, és a művészet tiszta fennsíkjára jutott tehetségének, szilárd akaratának összpontosításával. Ahogy Szíj Rezső megjegyezte, "gyötrelmes gyermekkori élményekkel" indult, apját nem ismerte, szülőanyja Kajári Zsófia soha nem lett édesanyja. Az évek vulkanikus kohójában a sivár menhely következett, riasztó árvaság, súlyos baleset, mely műtétekre, sántaságra kárhoztatta.
Éjszakáiban mégis hajnal derengett. Bruckner Róza fölfedezte rajzait, hiszen az akkor még gyermek Kajári a székesfehérvári, pesti és veszprémi kórházakban is rótta a vonalakat, többek között egy "fölismerhető" Rákóczi portrét rajzolt. Ez a téma később diplomamunkája lett a Képzőművészeti Főiskolán. Bruckner Róza ápolónő volt Veszprémben, így szól róla Kajári megindító emlékezése: "A pavilon egyik szobájában feküdtem, amikor egy délelőtt a vezető nővér rámnyitotta az ajtót. Meglátta, hogy mivel foglalkozom, végignézte rajzaimat, és mindent fölmarkolt. Add ezt nekem! Majd visszakapod - mondta és azzal magamra hagyott... Ezen a napon rendkívüli fordulat állt be az életemben, elérkeztem a művészeti pálya küszöbéhez. Sokszor ült az ágyam szélén, beszélt, magyarázott, buzdított a tanulásra, és ő mondta nekem először, hogy Herendre kell mennem porcelánfestőnek, amit ez a betegség, a hibás lábam nem akadályoz... Több volt nekem, mint az anyám, sokkal több!!!" - fejezi be vallomását, hozzátéve, hogy "A semmiből emelt föl, és a legnagyobb határozottsággal a tanulás és a művészeti pálya felé fordította életem irányát." Pályáján ez jelentette a határvonalat. Csak az indító segítségre volt szüksége: Kajári Gyula fölemelkedett. Vissza