Kalandok a brazíliai őserdőben

Előszó

Diákálmok. Mindaz, amit az ifjú lélek gazdag képzelőereje álmatlan éjszakákon elővarázsol a szoba sötétjéből, az éjszakai tábortűz hamvadó parazsából, az ebben a könyvben megvalósul. Az ifjú nem számol bajjal, küzdelemmel s minden az elképzelések sima országútján rohan, legtöbbször a soha meg nem valósulás felé.... Akinek pedig sikerül a terve, annak fizetnie kell. Mert az élet semmit sem ad ingyen. A ma örömeiért a holnap búja jár és a ma fájdalmaiért az örömteli holnap. Eseményekben mindig gazdag az ember élete. ennek forgatagában ezerszer is fordul a sors kereke. Ezzel mindenki tisztában van. De olyan biztosra senki nem veszi a sors pálfordulásait, mint az őserdők iszalag- és lombtömegében küzdő erdei vadász. Tudja, hogy csak úgy kell örülnie élete minden percének, mint annak a piciny madárcsodának, a parányi kolibrinek, amely tovaröppenve csókolja le a törvényt, aki erősebb. A gyengébb elbukik. De nem vigasztalan világ ez. Nagyon lehet szeretni. Az élet legszebb megnyilatkozásai úgy magukhoz láncolják itt az ősrengeteg vándorát, hogy mire észrevenné magát, késő! Visszavonhatatlanul az őserdő barátja, szerelmese lesz. Ez pedig soha többé nem ereszti. Néha meggyűlölteti magát a vadon, talán csak játékból, hogy azután még jobban szeressük. A folyók és mocsarak gyilkos kipárolgásai, az állatvilág leselkedő veszedelmei, az erdők minden titka csak arra jó, hogy új teljesítményekre, új megismerésekre serkentse az őserdők vadászát. Veszély? Nem ismerik. Mindent elfeledtet a százféle alakban, százféle módon jelentkező csodálatosan szép őserdő. Vissza

Fülszöveg

Az amerikai földrész egyik legcsodálatosabb vidékének, az Amazonas folyó vadonjainak sűrűjébe vezet el ez a könyv. A természet világa itt még szinte ugyanazt az életet éli, amely még nem ismerte az embert. Az áthatolhatatlan vadon sűrűjében embert nem látott bogarak, gyíkok, kígyók, ragadozók és állatok élik világukat. A növények között kincseket érő pálmák, cédrusok és más fák, bokrok nyújtóznak a magasba, hogy a nap életető sugarait levélzetük fel tudja fogni. S a föld felszínén uralkodó félhomályban élősdi növények szívák el az éltető nedveket.
E hatalmas területen négyzetkilométerenként alig egy-egy ember él. Ezek is a fáradtságtól gyötörve gyűjtik a kaucsukot, vagy vágják a fát a hajók számára hitvány garasért. Ma még csak a vadállatok paradicsoma e pazar gazdagságú hely. De már elindulnak titkainak kikémlelésére a bátor, minden veszélyt vállaló kutatók, hogy megteremtsék, előkészítsék az egykor virágzó emberi település előfeltételeit.
E világról szól Molnár Gábor könyve. Mint gyűjtő és vadász indult útjára, s eredményeit hosszú éveken keresztül lehetett látni a Nemzeti Műzeum gyűjteményeiben. Évezetes és színes leírása szinte kezénél fogva vezeti el az olvasót e titokzatos világba, szórakoztat és tanít egyszerre. Vissza