Kalandozás a Balkánon

Előszó

ÁLDOTT BÁCSKA!

Kicsit zavart, szinte borúsra hajló kedéllyel stoppolunk az autóval a szeged-horgosi országhatárnál. A jugoszlávok bizony sorompót építettek ide s a sorompó szabályszerűen le van engedve; sőt le van láncolva. Az őrtálló baka kissé mereven fogad, egyelőre csak szerbül akar tudni és érteni s a békés magyar kis őrházzal szemben, néhány száz méterrel odébb a szerb határőrök és vámőrség laktanyája még lőréssel is el van látva.
A szerb granicsár nagynehezen megmagyarázza, hogy az útlevél- és vámvizsgálat bent, a pár kilométer messzi faluban van és hogy addig neki is velünk kell jönnie. Felkapaszkodik hát az autóra s most már hármasban rohanunk Horgos felé. A sima, portalan magyar betonút után rossz, agyonkoptatott makadám fogad, mely innen kezdve hűséges kísérőnk lesz egész Jugoszlávián át s a széles porfelhő úgy úszik utánunk, mintha távoli nagy viharok előszele volna. Útközben megoldódik a mi bakánk nyelve, váratlanul még magyarul is pötyögni kezd s ha mondatfűzése a kis Pintér szabályainak nem felel is meg, a megértés körül nincsen hiba.
Horgoson a vámnál már a legteljesebb udvariasság és szinte kitüntető figyelem fogad. Percek alatt intézik el az útlevél-, triptik- és vámvizsgálatot; se pénztárcáinkba, se bőröndjeinkbe nem néznek bele s meglehetősen lanyha érdeklődéssel csak dohánykészletünk mennyisége után érdeklődnek... Vissza