Kalapács, könyv, muzsika

Előszó

Félszázados pályaívek dokumentációját kezdtük meg, s most Veress Pálé a szó. Illegális pártharcos, a román s a magyar burzsoá-világ börtöneiben egyaránt megkínzott és fogva tartott áldozat, részese az antifasiszta ellenállásnak, a felszabadulás után szaktanácsi vezető, munkáspolgármester, egyetemi tanár, majd pályatöréssel újra géplakatos, rehabilitálva üzemigazgató, s ma emlékeit gyűjtő nyugdíjas. Egy-egy vallomása mozgalmi múltjáról közben is megjelent, sőt volt idő, amikor Móricz Zsigmond közölte hozzászólását a közügyekhez Nagy István, Kovács György, Asztalos István és Bözödi György írásaival egyetemben, talán még munkásversekkel is kísérletezett, mégsem írónak, hanem közéleti férfiúnak rögződött a köztudatban. Kolozsvár és Marosvásárhely munkásainak "Veress Pali"-ja ő, aki sohasem irodából, hanem a munkában élen járva, közvetlenül intézkedik közrendről és termelésről, köztisztaságról és gázbevezetésről, avagy éppenséggel a közvélemény, a munkáskultúra alakításáról. Önéletírása most ennek a közéleti pályának a keletkezéséről vall: egy leroskadó kisiparos-család válságáról, félbeszakadt diákoskodásról, inaskodásról kezdetleges kócerájban, segéddé emelkedésről vasúti műhelyben, s közben a munkásöntudat beéréséről, a szakszervezeti mozgalomba s végül a kommunista ifjúmunkások szervezetébe való eljutásról. Lehetne minderről regényt írni (nemegyszer megpróbálták már), itt azonban semmi szerepe az irodalmi játéknak, helyzetek és jellemek költésének, stiláris fogásoknak. Egyszerű tényközlésről van szó, a közélet emberének emlékiratáról, de éppen ez a hitelesség figyeltet fel s emeli ma az írásművet közérdekűvé. Vissza