Előszó
Normális esetekben igazán közönséges dolog, hogy egy újság megéri nyolcvanadik születésnapját. A mi századunkban és a mi országunkban azonban illik az ilyenre rácsudálkozni. De illik ám, mert éppen...
Tovább
Előszó
Normális esetekben igazán közönséges dolog, hogy egy újság megéri nyolcvanadik születésnapját. A mi századunkban és a mi országunkban azonban illik az ilyenre rácsudálkozni. De illik ám, mert éppen pergő évszázadunk ezen a tájon darabokra hullott történelem, drasztikus fordulatokkal, mely fordulatok rendre a tiltás, a megszüntetés, a politikai erőszak vasvillái között zajlottak. Az 1910-ben alapított Délmagyarország az egyetlen vidéki magyar napilap, amelyet egyszer-egyszer ugyan átkereszteltek rövidebb időre, - a húszas években Szeged, 1956-ban Szeged Népe és Szegedi Néplap címen jelent meg átmenetileg - de mindig visszatalált anyakönyvéhez. Nevét is hibátlanul írja, mert bár a tájegység, melynek elnevezését homlokára vette, a magyar helyesírás szabályai szerint: Dél-Magyarország - megmaradt az 1910-es helyesírási formában. Bizonyos filosz erőszak ugyan a kötőjellel egy időre átigazíttatta a lapfej írásmódját, de az első adandó alkalommal visszaállítottuk, elnyerve akkor már a Magyar Tudományos Akadémia áldását is. Csak a tanárnénik törődtek bele nehezen, mert mi dolog az, hogy Miskolcon Észak-Magyarországot, Nyíregyházán meg Kelet-Magyarországot nyomnak, Szegeden pedig Délmagyarországot! Pedig ez csak olyan dolog, mint a Vas meg a Vass, a Horvát meg a Horváth, a Kis meg a Kiss. Kit hogy anyakönyveznek.
Nyolcvanéves tehát a Délmagyarország 1990. május 22-ikén, s ez éppen elegendő ok, hogy egyik munkatársa daloljon egynéhány verset a lapról, a szakmáról, hát még ha egész aktív életét ennek az újságnak az ólomszérűjén élte meg. Megyek tehát a nagy, széles ólomszérűn és kalászokat szedegetek: emlékek, arcok, érzések, esetek kalászait, melyeket harmincnégy, szegedi újságírással töltött esztendő rohanásában, fordulataiban, izgalmaiban elhagyogattam. Az évforduló okán most csokorba szedegethetem, s odatehetem a Délmagyarország nagy asztaga mellé. Nekem ez egyúttal teljesen privát életem is. Hogy elmondhatom, búcsúzásnak is jó, hiszen már a közvetlen érdekeltség elmúlásának magasából jön a hangom.
Vissza 
