Természetbarát Híradó 1999. január

Előszó

Előre bocsátom, hogy nem a természetjárás vagy a Szövetség, még csak nem is a Természetbarát Híradó vége az ami elérkezett, hanem a század- és egyben az ezredvég. Azt, hogy valójában milyen volt ez a század, nem tudom, nem tudom, mert más századokban nem éltem, és ennek a huszadiknak is csak a második feléről vannak - elég vegyes - tapasztalataim. Még kevésbé tudok az elmúlóban lévő évezredről véleményt alkotni. Mindenesetre tanulmányaim - vagy ha kissé nagyképű akarok lenni kutatásaim - alapján bizton állíthatom, hogy ennek az ezerévnek a „terméke" az a fajta természetjárás, amely a szabadidő hasznos eltöltését szolgálja. A feljegyzések szerint Hadriánus császárt tarthatjuk az első „turistának" aki isz. 126-ban - pusztán kedvtelésből - felment az Etnára. néhány évszázad múltán Francesco Petrarca az, aki - 1336. április 24-én - a kilátás kedvéért megmássza a Mount Ventouxe 1912 méteres csúcsát. Sokan őt tartják az elsőnek. Az „elsőségen" bizonyára sokáig el lehet még vitatkozni, ám az mindenesetre tény, hogy 1876-ban Balmac eléri a Mount Blanc csúcsát. A következő évszázadban sorra beveszik az Alpok valamennyi számot tevő csúcsát. Az évezred utolsó századában már a Föld legmagasabb pontján is állnak emberek. A felvilágosodás nagy gondolkodója, Rousseau már ideológiát is ad a hegymászáshoz: „Magas hegyeken az ember szabadabban lélegzik, testileg könnyebbnek, lelkileg derültebbnek érzi magát. Mint hogyha gondolataim a nagyság és magasztosság románcából kapnának valamit és összhangban állnak mindazzal, amik fölött végigszárnyal tekintetem. Mint hogyha lenn hagynánk azokat a földönmászó köznapi érzéseket, valamint a halandók hajléka fölé emelkedünk s mint hogyha a lélek is magába szívná azt a változatlan szeplőtelenséget, amint azokhoz az éteri régiókhoz közeledünk..." (Jankovics Marcell fordítása) napjainkra már nemcsak a hegymászás jelenti a természetjárást. Gyakorlatilag a természet a meghatározó és járhatjuk gyalogszerrel vagy bármely eszköz segítségével, amelyet az ember energiája mozgat, nemcsak a kihívást jelentő magas hegyek vagy nagy mélységek, függőleges barlangok, de a dombok, a sík vidékek, és nemcsak a szelíd folyók, hanem a vadvizek, kanyonok és vízesések egyaránt terepet nyújtanak ezen életforma kedvelőinek. Mit hoz a jövő? nem vagyok jós és a fantáziám is kevés, ha arra gondolok, hogy milyen változások voltak századunkban, nem elsősorban a technika változásaira gondolok, hanem arra, hogy miként változott az emberek felfogása, nézetei, teljesítménye, akárcsak a természetjárásban is. nemcsak a vezetővel történő hegymászástól az önálló, extrém fal- és jégmászásig ívelő fejlődésre gondolok, hanem arra a szemléletváltozásra is, amely a látvány öröme mellett a teljesítmény örömét is egyenjogúsította, azt a változást, amely a „kilométer falók" elítélésétől a „teljesítménytúrázók" rétegének kialakulásáig vezetett. Lehetnek változások az eszközökben, melyek beláthatatlan változásokat indikálhatnak. Gondoljunk csak a barlangászatot forradalmasító mászógépekre vagy az utóbbi évtizedben népszerűvé vált hegyi kerékpárokra... Vernei elme kellene ahhoz, hogy elgondoljuk, milyen lesz a természetjárás akárcsak ötven év múlva. Lehet, hogy a holdon, vagy más planétán is túrázhatunk... Az amiben biztos vagyok, hogy amíg lesz városlakó ember és lesz természet, addig - így vagy úgy, szövetségben vagy anélkül, de - lesz természetjárás is. Vissza