Kálozdy Béla I-II.

Előszó

Az elbeszélő irodalom az utolsó félszázadban, a hetvenes évek körül vérszegénységbe esett. Kemény, Eötvös, Jósika már nem éltek, csak az egy Jókai uralkodott. - Egy csomó író hiszen elkövetett egy-egy regényt, vagy elbeszélést, de az vagy selejtes volt, vagy utánzás, ha ugyan nem szenvedett még egyéb betegségekben is. Általában rossz irányban indult az elbeszélő irodalom. Befútta az útat a külföldről beözönlő sok divatos salak. Pedig az út világos, s mutató táblái mindenütt láthatók, még a tízparancsolatban is benne van az aestetikai recept.
Tiszteljed atyádat, hogy hosszú életű légy a földön. (T. i. tiszteld Kemény Zsigmondot, Jókait, szóval a magyar elődöket, mert maradandó csak úgy lehetsz, ha nemzeti vagy).
Ne legyenek idegen isteneid. (Ne utánozd Dickenst, se Balzacot és semmi idegent).
Ne paráználkodj. (Kerüld a franczia regények frivolitásait).
Ne ölj. (A rémregények után, a hol tömeges gyilkolások okozzák a hatást, ne indulj).
Ne lopj. (Ne plagizálj) stb.
Ebben az alkalmatos időben lépett ki a nyilvánosság elé egy fiatal diák, Beöthy Zsolt, apró rajzokkal és novellákkal, melyek a fent jelzett parancsolatok ellen nem vétettek, azonfölül gondos, gördülékeny nyelven s egyéni hangon voltak tartva. Már az első akkordok megcsendűlése erős reményeket fakasztott... Vissza

Fülszöveg

KÉPJEGYZÉK
I. kötet
Beöthy Zsolt arczképe 11
1. A nagytiszteletű úr csöndes élete a kathedra és íróasztal között volt megosztva 7
2. Mari meg-megreszketett az ágy lábánál 20
3. Még egy pipára valót kért abból a hitványabbik fajta kálozdi dohányból41
4. Mint a lélek suhant át a szobákon, megfogyva, sápadtan 55
5. - Hogy hívnak? - Kálozdy Bélának, - felelt egy kissé szepegve a gyerek 86
6. Édes Rákhel, - beszélt hozzá könnyed szívességgel a szép leány 103
7. Térdre omlott Béla előtt 115
8. A mentor a kanczellária sok feladatú bútorán egy levéllel vesződik 134
9. Az angyalvár óriási kerek vonalait már elnyelte szemei előtt az esti homály, a mint ablakán kitekintett 164
10. Ezt a kecsesei ingó két hullámot merte szűk vállaknak nevezni 178
11. Kálozdy Benedek meghalt 221
12. A mint az esőmosta fakereszthez értek, egy furcsa jelenet állította meg őket 249
13. A rózsás fali óra mutatója épen éjfélen járt, mikor a következő levél írásába fogott 265
14. A mint a néma, kihalt utczákon bolyongott 305
15. Egy Őrültet láttak maguk előtt 343
II. kötet
1. Komoly méltósággal fordult a megkötözött ember felé 25
1. -- Készen van a tiszteletes úr ? - kérdé az ifjú háziúr, jegyesének kezét gyengéden a magáéba fogva 55
3. Pipára gyújt s elnézegeti a haladó munkát 78
4. - Mit kérdez édesem? Hogy régen vagyunk-e Itt? 94
5. Két reszkető karjával átfogta a nyakát 142
6. Ablakának sűrű rostélyán csak lopva tekintett be hozzá a nap 160
7. A koma hosszú, nyurga, csámpás ember volt 212
8. Ragyogó szinekkel pompázott a szalagon Kálozdy Béla neve 220 9. A szekrény oldalához pecsételt koma a szörnyű fenyegetések alatt lecsüggesztette fejét 245
10. - Nem az enyém többé 1 - felelt tompán az asszony. - Elkártyáztad! 277
11. A tollat minduntalan leteszi és forró fejét kezére hajtja 296
12. Az Arthur pisztolya mellett ott hevert arczra borulva a homokon gazdája is 324
13. A szép asszony ma reggel négy órakor egyedül osont ki 336
14. Reszkető kezeivel hosszan kereste ama lecsüggesztett főt ingadozó térdei körül 364
15. Mindenki aludt, csak Mari és a gyermek voltak ébren 375 Vissza