| ELSŐ KÖTET | |
| Beöthy Zsolt. Irta: Mikszáth Kálmán | |
| A professzor házanépe | 5 |
| A bimbó fakad | 15 |
| A mendikás éleslátása | 34 |
| Mit hoz az úr? | 50 |
| A kálozdi kastély | 71 |
| A harang megkondul | 90 |
| Temetés; - vajon feltámadás is? | 109 |
| Tanácstartások | 117 |
| Itinerarium | 149 |
| Josephine | 166 |
| Egy valaki csöndes emberré lesz | 201 |
| Frank és Kordélia | 233 |
| Az álnevű intrikus és a névtelen filozófia | 253 |
| Aranyifjúság | 274 |
| Liber amorum | 307 |
| A vén tölgy lábánál | 346 |
| MÁSODIK KÖTET | |
| A hurok | 7 |
| Egész csöndben | 42 |
| Szürkület, ébredés után | 74 |
| Balaton-Füreden | 86 |
| A kincses vendég | 134 |
| Pántlikás Panni is belekerül a mesébe | 150 |
| A mamák | 168 |
| Gyöngéd ujjak himet varrnak | 213 |
| Bugyi kima és a hivatalos pecsét | 223 |
| Dobpergés | 256 |
| Régi utak az új városban | 285 |
| Vér | 309 |
| Hová ment az úri fogat és az egy-lovas | 324 |
| Egy papi gyűlésre való utazásról szól | 342 |
| A halál révén | 368 |
| A történet vége | 376 |
| Képek jegyzéke | |
| I. kötet | |
| Beöthy Zsolt arczképe | |
| A angytisztelű úr csöndes élete a kathedra és iróasztal között volt megosztva | 7 |
| Mari meg-megreszketett az ágy lábánál | 20 |
| Még egy pipára valót kért abból a hitványabbik fajta kálozdi dohányból | 41 |
| Mint a lélek suhant át a szobákon, megfogyva, sápadtan | 55 |
| - Hogy hívnak? - Kálozdy Bélának, - felelt egy kissé szepegve a gyerek | 84 |
| - Édes rákhel, - beszélt hozzá könnyed szívességgel a szép leány | 103 |
| Térdre omlott Béla előtt | 115 |
| A mentor a kanczellária sok feladatu butorán egy elvéllel vesződik | 134 |
| Az angyalvár óriási kerek vonalait már elnyelte szemei előtt az esti homány, a mint ablaká kitekintett | 164 |
| Ezt a kecscsel ingó két hullámot merte szűk vállaknak nevezni | 178 |
| Kálozdy Benedek meghalt | 221 |
| A mint az esőmosta fakereszthez értek, egy furcsa jelenet állította meg őket | 249 |
| A rózsás fali óra mutatója épen éjfélen járt, mikor a következő levél írásába fogott | 265 |
| A mint a néma, kihalt utczákon bolyongott | 305 |
| Egy őrültet láttak maguk előtt | 343 |
| II. kötet | |
| Komoly méltósággal fordult a megkötözött ember felé | 25 |
| - Készen van a tiszteletes úr? - kérdé az ifjú háziúr, jegyesének kezét gyengéden a magáéba fogva | 55 |
| Pipára gyújt s elnézegeti a haladó munkát | 78 |
| - Mit kérdez édesem? Hogy régen vagyunk-e itt? | 94 |
| Két reszkető karjával átfogta a nyakát | 142 |
| Ablakának sűrű rostélyán csak lopva tekintett be hozzá a nap | 160 |
| A koma hosszú, nyurga, csámpás ember volt | 212 |
| Ragyogó színekkel pompázott a szalagon Kálozdy Béla neve | 220 |
| A szekrény oldalához pecsételt koma a szörnyű fenyegetések alatt lecsüggesztette fejét | 245 |
| - Nem az enyém többé! - felelt tompán az asszony. - Elkártyáztad! | 277 |
| A tollat minduntalan leteszi és forró fejét kezére hajtja | 296 |
| Az Arthur pisztolya mellett ott hevert arczra borulva a homokon gazdája is | 324 |
| A szép asszony ma reggel négy órakor egydül osont ki | 336 |
| Reszkető kezeivel hosszan kereste ama lecsüggesztett főt ingadozó kezei körül | 364 |
| Mindenki aludt, csak Mari és a gyermek voltak ébren | 375 |
Folytatás Microsoft-tal