A zsidókhoz írt levél magyarázata

Előszó

Kálvin „Római levél magyarázatának" kiadásakor (1954) annak a reménységünknek adtunk kifejezést, hogy legközelebb a Zsidókhoz írt levél magyarázatát tehetjük közkinccsé, az azóta elhúnyt Szabó András székelyudvarhelyi kollégiumi igazgató fordításában. Hálát adunk Istennek, hogy (- ha sokkal több esztendő elmúltával is, mint ahogyan akkor képzeltük - most mégis) megengedte reménységünk megvalósulását.
Szabó András fordítása 1943-ban készült. Átdolgozásában ugyanazokat a szempontokat követtük és ugyanazokkal az eszközökkel éltünk, mint az előző kötetnél. S amit ott a Kálvin-kommentárok helyes mai használatáról elmondottunk, ahhoz nincs lényeges hozzátenni valónk. Ellenben ide kívánkozik néhány rövid megjegyzés és irodalmi utalás e bibliai könyvvel s annak Kálvin-kommentárjával kapcsolatban.
„A Zsidókhoz írt levél" egyike a Szentírás legnehezebb darabjainak. Jelentősége a reformátori teológia szempontjából mindjárt a Római levél mellé tehető. Nem véletlen, hogy Luther írásmagyarázó munkásságát éppen e két levélről írt kommentárjainak újrafelfedezése állította ismét az érdeklődés középpontjába. S az sem véletlen, ha napjaink neves skót református teológusa, T. F. Torrance, a reformátorok eschatológiájáról írt művének Kálvinról szóló részében főforrásul éppen ezt a kommentárt használja. A reformátori teológia legmélyebb vulkánikus összefüggéseihez az egyik legegyenesebb út: Luther és Kálvin Héber-levél-magyarázatának összehasonlító tanulmányozása. Legfőbb örömünk mégis az: Kálvinnak ezt a súlyos levelet is sikerült úgy magyaráznia, hogy nemcsak az igehirdetők és teológusok vehetik hasznát, hanem minden komoly bibliaolvasó, aki az Ige mélyebb, tisztább megértésére vágyik.
Úgy gondoltuk, még termékenyebbé tehetjük e kommentár hazai használatát, ha függelékben mellé tesszük Kálvinnak a Melkisédek történetéről szóló három prédikációja, valamint a 110. zsoltárról írt magyarázata fordítását. Ezek tanulságosan kiegészítik a kommentárban elmondottakat, különösen a Héber-levél egyik legnehezebb kérdéskörében. Az sem fölösleges, ha a reformátor halálának 400. évfordulója táján néhány prédikációja és imádsága is közelebb hozza hozzánk az ő igehirdetői szolgálatát, amelyben - mint egész írásmagyarázó munkásságában - az avultság és időszerűség egymáshoz való viszonya az egyik legizgalmasabb kérdés. Ezt a kérdést azonban végső soron itt is és mindenütt Az dönti el, Akiről ez a levél azt hirdeti, hogy „tegnap és ma és örökké ugyanaz"... Vissza