Kálvin theologiája/Jézus élete és tanítása

Előszó

Kálvin theologiája

Ha e kis munka, melyet 1892 szeptember havában tartott theol. magántanári vizsgámra készitettem s melyet végre-valahára átadhatok a nyilvánosságnak, idejében megjelenhetett volna, nagy része ez előszónak felesleges lett volna. - Ám de azóta két év mult el s most kötelezve érzem magam nemcsak akkori előfizetőimnek, hanem az illetékes köröknek is kijelenteni, hogy e mulasztás oka tőlem teljesen nem függő körülményekben keresendő: részint hazai protestáns theologiai-irodalmi viszonyainkban, részint saját szegényes anyagi helyzetemben.
Mikor második esztendei külföldi tanulmányaim közepett Utrechtben, számot vetettem magyar protestáns theologiai irodalmunk akkori állásával s láttam, hogy a kinek nevéről több mint 3 millió magyar nevezi magát büszkén Kálvinistának, azzal a nagy reformátorral igazi, belső ismeretséget kötni a csak magyarul tudó embernek a Révész "Kálvin életé"-n kivül majdnem semmi sem áll rendelkezésére s hogy theolgous ifjuságunk is alig tud Kálvinról többet, mint a mennyit részint az egyházhistoriában, részint más tudományok történeti ismertetése körén belől - a dolog természete szerint - nagyon is rövid vonásokba szoritva a professortól hal, de azon tul még csak egy utbaigazitó ismertetést sem kap magyar irodalmunkban az ő theologiai felfogásáról és rendszeréről elhatároztam, hogy theol. magántanári vizsgámra, a Kálvin theologiájáról irandó irásbeli dolgozatomban nem kötöm magam terjedelem tekintetében a kötelezett négy nyomtatott ivhez, hanem kidolgozom legjobb tudásom szerint lehetőleg kimeritően, hogy a laikus is haszonnal forgathassa s a szaktudományra nézve is használható legyen. Igy állott elő e 12 ivet meghaladó dolgozat.

Jézus élete és tanításai

Jézus élete és tanítása felmutatásánál különböző elvek szerint járnak el a kritikusok és bibiliai theologusok. Vannak, a kik úgy vélekednek, hogy az Úr tanításának kritikai zsinórmértéke tartalmi szempontból a János evangélioma, ellenben már az előterjesztési alakra nézve a synoptikus írók az irányadók (de Wette); mások ezt a véleményt oda módosítják, hogy az Úr tanításának valódi, tárgyilagos tartalmát az alanyi szempontból beszélő János apostolnak evangélioma nyomán lehet kiválogatás és kritikai elemzés után, minden egyénies szinezettől mentesen megállapítani (Cölln). Viszont némelyek a negyedik evangéliomot egyátalában nem ismerik el az Úr tanításának forrásárul (mint Baur és nézettársai), azon az okon, mivel szerintök abban egészen sajátságos és egyéni szinezésű tanfogalom van kifejtve, a mely csakis a János apostol felfogási módjának a megismertetésére nézve érdekes és tanulságos. Általában a bibliai theologusok egészen különválasztják Jézus életének megirását az Ő tanításainak előadásától és ez utóbbi elemzésénél is, a synoptikus evangéliomok meg a negyedik evangéliom tartalmát két külön csoportba osztják s amazokról vagy úgy szólnak, mint a legősibb hagyomány írott forrásairól, a negyedik evangéliomról pedig mint későbbi eredetű kútfőről (Weisz), vagy pedig igyekeznek e kettőt magasabb összhangba hozni, mint az apostoli korszak tanbeli felfogásának eredményét (Oosterzee). Szóval kiki más-más módszer szerint foglalkozik ezzel a tárggyal, a mely úgy a kánontörténelemnek, mint a keresztyén theologiának kétségkivül egyik legbonyolultabb tétele. Vissza