Előszó
A hatvanas évek felméréseiből és olvasásszociológiai vizsgálataiból már megközelitő pontossággal ismerjük az olvasók arányát a lakosság különböző rétegeiben. Eléggé bő információkkal rendelkezünk arról is, hogy az egyes olvasórétegek mely szerzők könyveit olvassák, kedvelik leginkább. Az ujabb kutatások a "mennyit olvasnak?" és a "mit olvasnak?" kérdés mellett egyre inkább a "hogyan olvasnak?" kérdésre keresik a választ. Ezt a választ vagy inkább válaszokat sokan várják: könyvtárosok, pedagógusok, könyvterjesztők és velük mindazok, akik az olvasóvá nevelés és az olvasónevelés nem könnyű problémáival birkóznak. Ezeknek a válaszoknak a tanulmányozása segithet hozzá, hogy a "miért olvasunk?" kérdésre is választ próbáljunk adni.
Kutatásunk felfedező út az izlésjelenségek még felfedezésre váró ősbozótosába, pontosabban ösvénykeresés a nagyobb szabású felfedező útra vállalkozók számára. Saját magunk számára is, hiszen több kutatásban szándékozunk még foglalkozni az irodalmi izlés, "a lektürolvasók", a sikerkönyvszórakoztató olvasmány-álirodalom kérdéseivel.
A kutatási jelentés cime egy olvasószolgálati munkában használható Mengyelejev-féle táblázatot ígérhet az olvasmányközvetitői munkájában kézzelfogható segitséget váró olvasóknak. Kérem őket, módositsák várakozásukat és ezúttal érjék be azzal, hogy ez a kutatási jelentés csak segédeszközök segédeszközét nyújthatja számukra. Elképzelhető, hogy készül még egy sor olyan segédeszköz - magunk is fáradozunk ezen - mint Gondos Ernő "Izlésalakzatok" cimü "adatbankjá"-nak táblázatai, de elmélyültebb olvaisóismeret és a "miért?" ismerete nélkül ezek használata szerencsejáték lenne.
Kisérletező kedvű könyvtárosok munkájából nőtt ki fokozatosan ez a kisérlet. Kezdetben csak arra vállalkozhattak, hogy tudatosabban végzik irodalomközvetitői és izlésformálói tevékenységüket a könyvtártagok között található lektürolvasók egy részénél, valamint azt, hogy minél több lektürolvasó-irodalmi érték találkozót kezdeményezzenek, és eredményeiket elemzés céljából rögzitsék.
A KISZ Ifjúságkutató Csoport segitségével a kisérletező kedvű könyvtárosok tevékenységéből olyan kutató tevékenység alakulhatott ki, amely a megfigyelés és a kisérlet ötvözetének tekinthető. Az ilyenfajta kutatás eredményeinek megfelelő foglalata az esettanulmány lenne. Készül ilyen jellegű feldolgozás is, de a közel másfélszáz lektürolvasó és a félezer irodalmi mű közötti ezer találkozás adatai még akkor is alkalmasnak látszottak statisztikai feldolgozásra, ha a nem véletlenszerű kiválasztás miatt a szokásos statisztikai számitások többségét nem végezhettük el. Megelőzve az esettanulmányokat tartalmazó kötetet, ebben a kötetben az összképet ismertetjük és a végeredményt, a másik kötetben pedig az árnyalatokat és a részeredményeket.
Vissza 
