Meghívás beszélgetésre (dedikált példány)

Fülszöveg

A szavak mind-mind Igék, mind teremtő gesztusok, isten ránk bízta, hogy nevet adjunk az állatoknak és bárminek, ezzel szerepet és feladatot kaptunk a teremtésben, és a teremtésben való közreműködés áthatja mindennapi életünket. Teremtő művelet a vers, a zene, a kép megalkotása, hasonlóképpen olvasása, nézése és hallgatása is. Nyíri Tamás az Antropológia vázlatok Túlparti fények című fejezetében Peter Berger nyomán arról ír, hogy mindennapos életünkben is megtalálhatók a transzcendencia jelzései, mint túlparti fények. Ilyenek a rend igénye, a játék, a remény, a humor. Amikor tanítómesteremtől megkérdeztem, hogy nem hiányzik-e a szépség, a művészet, azzal válaszolt, hogy „Nagyon is!" A pótlás feladata e könyv szerzőire maradt, akik úgy gondolják, hogy a műalkotások a kimondhatatlant szólaltatják meg, azt, amit még nem színről színre, hanem „csak tükörben" láthatunk.
Ebben a szellemben beszélget ebben a könyvecskében a számukra túlparti fényeket jelentő műalkotásokról egy református... Tovább

Fülszöveg

A szavak mind-mind Igék, mind teremtő gesztusok, isten ránk bízta, hogy nevet adjunk az állatoknak és bárminek, ezzel szerepet és feladatot kaptunk a teremtésben, és a teremtésben való közreműködés áthatja mindennapi életünket. Teremtő művelet a vers, a zene, a kép megalkotása, hasonlóképpen olvasása, nézése és hallgatása is. Nyíri Tamás az Antropológia vázlatok Túlparti fények című fejezetében Peter Berger nyomán arról ír, hogy mindennapos életünkben is megtalálhatók a transzcendencia jelzései, mint túlparti fények. Ilyenek a rend igénye, a játék, a remény, a humor. Amikor tanítómesteremtől megkérdeztem, hogy nem hiányzik-e a szépség, a művészet, azzal válaszolt, hogy „Nagyon is!" A pótlás feladata e könyv szerzőire maradt, akik úgy gondolják, hogy a műalkotások a kimondhatatlant szólaltatják meg, azt, amit még nem színről színre, hanem „csak tükörben" láthatunk.
Ebben a szellemben beszélget ebben a könyvecskében a számukra túlparti fényeket jelentő műalkotásokról egy református lelkész (aki egyházkerülete egészének lelkipásztora) és egy szociológus (a műalkotások befogadásának kutatója). Beszélgetésük tárgya József Attila, Pilinszky János, Weöres Sándor, Nagy László, Kányádi Sándor, Nemes Nagy Ágnes, Kemény István és Villon egy-egy verse, Örkény- és Kosztolányi-novellák, egy Örkény-dráma, Kieálowski és Tarkovszkij egy-egy filmje, Csikász Imre szobra, Leonid Afremov festménye és Bach kantátája. Nem fejtik meg őket, nem magyarázzák el őket, csak - a Talmud remek módszerével - egymás mellé írják benyomásaikat, élményeiket, asszociációikat, értelmezéseiket. Van egy harmadik szereplője is a könyvnek; az olvasó. A szerzők csak belevágnak a diskurzusokba, melyekbe olvasóik belekapcsolódhatnak, benyomásaik és értelmezéseik mellé írhatják sajátjaikat. Hát akkor, Bulgakovot parafrazálva: Utánuk, olvasó!
, ."Ci'
''J V
Vissza