Fülszöveg
Még negyedórája volt az indulásig. Nem is kellett volna ennyivel korábban kijönnie, hiszen előre megváltotta a hálóhely-jegyet - de már nem volt maradása az egér- és petróleumszagú kis szállodai szobában. És arra is gondolt, hogy Mimi netán mégis visszajön, az összeveszés ellenére visszajön, a rendetlenül behajított holmikat kicsomagolja a bőröndökből, aztán szépen mindent visszarak, közben sírva fakad, a könnyeket beletöröli az ő zakójának a hajtókájába, még arra is képes, hogy lecsúszik előtte a földre, átöleli a lábát, s akkor ő majd helyette is szégyelli magát: - mért alázkodik meg ennyire?
Az ilyen magányos elutazás nagyon rossz, ennél csak az rosszabb, ha az embert kikíséri valaki a vonathoz. Ha Mimi most itt volna, bizonyára gyorsan odaszaladna a csarnokban a bazároshoz, hogy még vásároljon ezt-azt, mindenekelőtt még néhány tábla mogyorós csokoládét, mert megint emlékeztetni akarná arra, hogy ő tizennyolc évvel ezelőtt mennyire szeretett mogyorós csokoládét majszolni. Meg...
Tovább
Fülszöveg
Még negyedórája volt az indulásig. Nem is kellett volna ennyivel korábban kijönnie, hiszen előre megváltotta a hálóhely-jegyet - de már nem volt maradása az egér- és petróleumszagú kis szállodai szobában. És arra is gondolt, hogy Mimi netán mégis visszajön, az összeveszés ellenére visszajön, a rendetlenül behajított holmikat kicsomagolja a bőröndökből, aztán szépen mindent visszarak, közben sírva fakad, a könnyeket beletöröli az ő zakójának a hajtókájába, még arra is képes, hogy lecsúszik előtte a földre, átöleli a lábát, s akkor ő majd helyette is szégyelli magát: - mért alázkodik meg ennyire?
Az ilyen magányos elutazás nagyon rossz, ennél csak az rosszabb, ha az embert kikíséri valaki a vonathoz. Ha Mimi most itt volna, bizonyára gyorsan odaszaladna a csarnokban a bazároshoz, hogy még vásároljon ezt-azt, mindenekelőtt még néhány tábla mogyorós csokoládét, mert megint emlékeztetni akarná arra, hogy ő tizennyolc évvel ezelőtt mennyire szeretett mogyorós csokoládét majszolni. Meg is kérdezte tegnap: igaz-e, hogy újra gyártanak otthon Tibi-csokoládét - és ő nem tudott rá válaszolni, mert évek óta eszébe se jut, hogy édességet egyen. Egyszer, egy áprilisi este Dobroven koncertjéről jöttek, feldúlva, izgatottan, a Zeneakadémiától gyalogoltak, mint már nem először, át Budára, a szél erősen fújt, s ziháltak, mire a Gellért-szálló fölött felértek az egyik kiugró platóra. Egymás fiatal teste közelségében azt a zavartalan boldogságot érezték, amelytől minden könnyű és lebegő, a kabátzsebében melengette Mimi odacsúsztatott s ökölbe szorított kis kezét, s nem akartak semmit egymástól. Zizegett az ezüst sztaniolpapíros, amikor kibontotta, aztán a szájába vette a csokoládérudat, s hirtelen, tréfásan Mimihez hajolt, a kipirult lányarcot kétoldalt összecsippentette, s ahogy az ellenkező ajkak kinyíltak, erőszakkal közéjük akarta szorítani a csokoládérúd végét. Mimi elrántotta a fejét, még dulakodott is, mintha ő netán az ártatlansága elrablására készült volna, s nem értette, sose értette, mért tiltakozott a lány az ellen, hogy a szájából fogadja el a csokoládét.
Vissza 
